kulcsár edina
Csapdahelyzetben van a háború miatt idősebb Vass Károly. A kárpátaljai férfi ukrán háborús menekültként, komoly megpróbáltatások után kezdett új életet a fiánál Bujákon, ám azóta is kísérti a háború árnyéka.
Életük legnehezebb megpróbáltatásain mentek keresztül Kárpátalján, ezért döntött úgy apa és fia, hogy maguk mögött hagyják Ukrajnát, és Magyarországon kezdenek új életet. Vass Károlyéknak a háború adta meg az utolsó lökést, hogy Bujákon eresszenek végleg gyökereket.
Apa és fia nem egyszerre indultak útnak Magyarországra. A 36 éves Karcsi apjánál jóval hamarabb, 2004-ben költözött el szülőföldjéről, a kárpátaljai Viskről, miután úgy érezte, nem tudna magyar nyelven ott boldogulni. “Otthon magyarul beszéltünk, és akkor még az iskolában is, de a hivatalos helyeken, ügyintézéskor ukránul. Nem éreztem, hogy boldog vagyok így. Menni akartam, hogy az anyanyelvemen dolgozhassak” - kezdte történetét Karcsi.
17 évesen költözött Budapestre, és részben a kötelező sorkatonaság elől is menekült. “Szülői engedéllyel, gyerekútlevéllel jöttem Budapestre és diákmunkát vállaltam. Így békén hagyott a sereg egy darabig” - folytatta mosolyogva Karcsi. Egy idő után mégis megkapta a behívót, de sikerült felmentést kérnie - még a háború előtt, fiatalon.
Karcsi ezután visszajött Magyarországra, és a magyar fővárosban élt hosszú évekig albérletben. Időközben elvesztette Kárpátalján élő édesanyját, Erzsébetet, az ott élő apja, a 63 éves Károly pedig egyedül érezte magát. Kevés volt a jövedelme és adóssággal küzdött. A magány és a nehéz anyagi helyzet miatt Károly depressziós lett, a halálba akart menekülni.
Megpróbáltam öngyilkos lenni, nem szégyellem
- mondta a 63 éves apa.
Karcsinak időközben lett saját otthona. Buják községben vett egy házat. “Vidékről jöttem, hívott a táj szépsége. Itt is vannak hegyek, állataim és négy kutyám. Ez az én mini Kárpátaljám” - mondta boldogan Karcsi. Azt akarta, hogy ide költözzön az apja is. "Panelba nem ment volna, mert Kárpátaljához és a vidéki élethez képest bezárva érezte volna magát" - folytatta Karcsi.
Három hónapja dúlt a háború, amikor Károlyt a ház és vele járó kert gondolata, na meg a háború fenyegetése rávette, hogy végül elinduljon - titokban. "Egyszer csak gondoltam egyet, és beültem a sógorom kocsijába, aki Magyarországra ment. Elvitt a magyar-ukrán határig, onnan pedig menekülteket szállító busszal kerültem Pestre. Két bőrönd ruhát hoztam, mást nem” - folytatta az idősebb Károly, hozzátéve:
Nem akartam a háború részese lenni, féltem, hogy később behívnak.
Az apa háborús ukrán menekült státusszal él Magyarországon másfél éve, de nagyon szeretne magyar állampolgárrá válni.
A fiam tíz éve magyar állampolgár, és én is magyar vagyok, az akarok lenni hivatalosan is. Ezt idén szeretnénk egyszerűsített honosítással elintézni
- részletezte a 63 éves apa.
Ezt az ukrajnai hivatalos iratai felmutatásával lehet csak elindítani, ám ez nem könnyű feladat.
Le kell fordítsuk az anyakönyvi kivonatomat, bizonyítanom kell a magyar felmenőt. Ezek ukrán nyelven vannak és a fordítás nagyon drága. Erre gyűjtünk most. Viskre is haza kellene mennem hivatalos ügyeket intézni, de az ukrán útlevelem lejárt, a magyar pedig a honosítás hiánya miatt még nem készülhet el
- részletezte az apa, aki úgy érzi, Magyarország az ő menedéke.
"Amíg nem tudjuk elintézni a magyar állampolgárságom, próbálom lekötni magam. Itt vannak a kutyák, a kert és a táj. Alig várom a tavaszt, hogy kertészkedhessek. Remélem, sikerül végre magyar állampolgárrá válnom" - zárta szavait az idős férfi.