kulcsár edina
Egy 71 éves nagymamának három napba telt, mire eljutott a lengyel határig.
„Tánya 71 évesen, a lányával és négy unokája egyikével menekült el Ukrajnából, de öt fiát Kijevben kellett hagynia harcolni” – meséli az ukrán nagymama megrázó történetét a Ripost-nak Alex Gray, az egyik Lengyelországban működő független nemzetközi humanitárius szervezet tagja.
„Amikor Tányával találkoztunk, azt láttuk, hogy a lányai ruháit viseli. Mivel rendkívül gyorsan kellett menekülnie, arra sem maradt ideje, hogy a saját holmiját magához vegye. Miután sikerült őt biztonságba helyezni egy házban, a kollégáim elvitték vásárolni. Egy cipőt és egy e-book olvasót kért, ezeket megvettük és még némi anyagi segítséget is adott neki a szervezet, hogy be tudja szerezni, amire még szükségük van. Tányának fogalma sincs, hogy valaha visszatérhet-e az otthonába és rettenetesen aggódik a hátrahagyott fiaiért és unokáiért” – mondja együttérzőn Alex.
Tányának nem csak a háború borzalmai miatt lehet most szörnyen nehéz: Oroszországban született, szerelmes lett egy ukrán férfiba, akivel összeházasodtak, majd néhai férjével Ukrajnában telepedtek le, ahol 40 évig élt.
„Óvónő volt és pszichológus, és rendszeresen maratont fut. Azon a napon is, amikor elvittük vásárolni, már lefutott 10 kilométert, mire érte mentünk” – árulta el Alex.
Tányának 3 napba telt, mire eljutott a határig. Nem volt sem élelme, sem vize.
„Azt mondta, sokan vesztik életüket a határ felé vezető útonk, a gyerekek pedig gyakran föld alatti nedves és hideg helyen próbálnak elrejtőzni a háború pokla elől” – idézi a férfi Tánya szavait.
Alex és segítőtársai megdöbbentő emberi történetekkel, sorsokkal találkoznak. A minap például hat árva gyermeket, két nagymamát és egy fiatal orvostanhallgató édesanyát fogadtak, aki a lányával érkezett.
„A hat árva gyermek mellett lesz három felnőtt is, így tudjuk, hogy lesz, aki a kicsik gondját viseli. Egy biztonságos, számukra előkészített házba vittük őket, amelynek hatalmas telke van, így a későbbiekben további férőhelyeket tudunk létrehozni további menekültek számára. A helyzet nagyon nehéz, ráadásul óráról-órára változik. Tervezni nem nagyon tudunk, inkább az adott helyzetre, az érkező menekültek re és szükségleteikre reagálunk” – összegzi az elmúlt két hét tapasztalatai Alex.
„A helyzet kétségbeejtő. Túlzsúfoltság tapasztalható a határ innenső oldalán. Hogy, mire fordítják a segélyszervezetek a pénzbeli adományokat? Például üzemanyag lesz belőle, hogy az itteniek el tudják hozni a menekült családokat a határról. A befogadó családok ebből tudják megvendégelni az érkező menekülteket, akiknek ebből veszik meg mindazt, amire szükségük van. Arra is van mód, hogy a szervezetünk átadja nekik a pénzt, és ők maguk veszik meg mindazt, amire szükségük van” – magyarázza Alex.
Alex Gray, az egyik független nemzetközi humanitárius szervezet tagja. Négy éve él Lengyelországban, angol tanárként dolgozik az ország dél-nyugati részén és emellett az ország egész területén humanitárius munkát végez. Jelenleg Tarnówban nyújt segítséget munkatársaival az Ukrajnából, Lvivből érkező menekült családoknak és árva gyerekeknek. Így találkozott Tányával és családjával is.