Rafael Béla hosszú évek óta az utcán él. Intézetben nevelkedett, aztán befogadta otthonába egy kőműves, akit halálos kór támadott meg, és ugyan szerette volna védencére hagyni a lakását, de a közjegyzővel leegyeztetett időpont előtt a férfi meghalt, így nem készülhetett el a hivatalos dokumentum. Béla ekkor vált hajléktalanná. Enne már hat esztendeje, ennyi idő alatt pedig sérvet kapott és további betegségek is megtámadták. Ez lényegesen korlátozza a lehetőségeit, hiszen hiába ért a festés-mázoláshoz, a szakmában nem tud dolgozni.

Béla már látja a fényt az alagút végén. Fotó: Ripost

Béla a saját bőrén megtapasztalta, hogy mi az a nélkülözés, mégsem adta fel. Tavaly nyáron készített egy plakátot, amin leírta, az álma egy kis lyuk, vagy egy lakókocsi, amit otthonának nevezhet, illetve egy munka, amiből eltarthatja magát. Az erről szóló riportunk nyomán egy vállalkozó felvette a brigádjába, de kiderült, hogy súlyos tériszonya és szédülékenysége miatt képtelen a magas háztetőkön dolgozni és napelemeket beépíteni.

Elkeseredtem, de hittem benne, hogy még nincs vége az életemnek. Ősszel aztán felkeresett egy idős asszony, aki felajánlotta, hogy beírat egy vagyonőrképzésre és a vizsgadíjamat is kifizeti. Nem halat adott, hanem megtanított halászni

– mondta a Ripostnak Béla, és hozzátette, hogy a karácsonyt már végzett vagyonőrként ünnepelhette.

Jelenleg egy újbudai hajléktalanszállón lakom, de már csak néhány hétig. Komoly ígéretet kaptam ugyanis, hogy hamarosan munkába állhatok egy buszgarázsban. Már csak egy olcsó albérletet kell keresnem

– mesélte boldogan a férfi.

Béla mindehhez hozzátette: Budapesten sajnos nagyon magasak az árak, ezért meggazdagodni biztosan nem fog, de legalább lesz egy saját fészke.

A szállón élni nem túl biztonságos, hiszen sajnos gyakoriak a lopások. És bevallom őszintén, nem szívesen lakom idegenekkel egy fedél alatt. Zavar ugyanis, hogy tőlem két méterre férfiak horkolnak, hangoskodnak, beszélgetnek. Természetesen a kényszer nagy úr, ezért meghúzom magamat, és megbecsülöm a lehetőségeket

– szögezte le Béla, és azt is elárulta, mekkora jövedelemre számíthat.

Ha minden jól alakul, havonta 300-330 ezer forintot kapok. Ennek a nagy része a lakásbérlésre megy majd, a többit költhetem csak ételre, ruhára és tisztasági szerekre. Ennek ellenére nem bánkódom. Boldog vagyok, hogy a következő telet már nem fedél nélküliként kell átvészelnem.

"A következő telet már nem fedél nélküliként kell átvészelnem" - Végre saját otthona lehet a hajléktalan Bélának