"Él bennem a remény, hogy a sorom jobbra fordul" – utcai hirdetésben keres állást és otthont a hajléktalan Béla

Rafael Bélának gyermekkorában nem adatott meg a szerető család biztonsága. A vér szerinti szülei már a kórházból sem vitték haza, ezért intézetben nevelkedett. Szakmát tanult, és megkezdte a felnőttlétet. Vidéken élt, amikor egy budapesti álláshirdetésre jelentkezett, mert szeretett volna festő-mázolóként elhelyezkedni. Az idős férfi végül őt választotta a sok jelölt közül, és elkezdtek együtt dolgozni, Béla a hirdető boltjában is segédkezett. Egyre közelebb kerültek egymáshoz, és ha erről papírjuk nem is volt, de fiaként kezelte Bélát és befogadta az otthonába. 2017 decemberében viszont végstádiumú rákkal kórházba került az idős férfi.

Behívtunk a kórházba egy közjegyzőt, hogy a hagyatékozást hivatalossá tegye, de a fogadott apám 2018. január 4-én elhunyt, három nappal azelőtt, hogy a jogásszal találkoztunk volna. Minden a vér szerinti rokonoké lett, engem pedig a három kutyámmal együtt kitettek az utcára – mondta a Ripostnak Béla.

A hajléktalanként élő férfi az elmúlt években leginkább kisebb-nagyobb alkalmi munkákból élt. Egy ideig biztonsági őrként dolgozott, de hivatalosan elismert képesítés híján a cég nem tudta sokáig foglalkoztatni. Béla álma, hogy legyen hova hazamennie, és szeretne egy tisztességes munkát találni, ám ebben súlyos gerincsérve is akadályozza. A férfi nem bízza a véletlenre. Végső elkeseredésében néhány hete szerezett valahonnan egy rajzlapot, majd készített és sokszorosított egy plakátot, melyen munkáért cserébe szállást próbál keresni.

 – nyilatkozta a Borsnak, és hozzátette: akár egy lakókocsival is beérné, csak kapjon hozzá elegendő férőhelyet valahol.

"Elhatároztam, hogy nem fogom magamat elhagyni, pedig nekem is megvolt rá minden esélyem. Szerencsére sok sorstársammal ellentétben nem váltam alkoholistává, mert él bennem a remény, hogy a sorom jobbra fordul. Igazi barátaim nincsenek, magányos vagyok. Ugyan született egy ikertestvérem, de ő sajnos súlyosan értelmi fogyatékos, és az otthonban azt javasolták, ne látogassam túl sűrűn, mert azzal csak felzaklatnám, és egyébként is alig ismer meg. Kimondhatjuk, hogy nincs senkim" – szomorkodott Béla.

Béla jelenleg egy pincében él

Hősünk kizárólag tisztálkodás céljára veszi igénybe a szociális intézményeket, az éjszakákat az egykori otthona társasháza pincéjében tölti.

"Mivel az ott lakók szerettek, eltűrik, hogy leterítettem egy matracot, hogy ne kelljen kimennem az utcára aludni. Hálás vagyok nekik, de nem élhetek vissza az idők végezetéig a jóindulatukkal" – magyarázta Béla, aki nem tagadja: jórészt újságárulásból és guberálásból tartja fenn magát. 

 – mosolygott végül Béla, majd leült a parkban a kedvenc padjára.

Aki szeretne segíteni riportunk főszereplőjén, a szerkesztőségünkön keresztül megteheti. Béla azonban hangsúlyozza, hogy bár minden segítséget köszönettel fogad, elsősorban nem pénzadományt, hanem munkát szeretne kapni.