„Az utolsó szívdobbanásáig a karomban tartottam” – 3 és fél hónapos fiát gyászolja a nógrádi édesapa

Borzalmas tragédia rázta meg a nógrádi családot, mikor megtudták, kisfiuk egy igen ritka genetikai rendellenességben szenved. A kis Bencus koraszülöttként, súlyos bélproblémával és egy helyrehozhatatlan fejlődési rendellenességgel született, akinek az orvosok nagyjából egy hetet jósoltak.

 — emlékezik vissza az édesapa, akinek az orvosok azonnal megmondták: fia jó, ha a másnapot megéli. István minden borzalom ellenére nagyon bizakodott, hiszen fia küzdött az életben maradásért és rácáfolt az orvosok jóslatára.

 — csuklik el az édesapa hangja, aki kis nógrádi parasztházát úgy alakította ki, hogy a család új tagját teljes biztonságban és kényelemben tudhassák majd. Ám a boldog családalapítás irtózatos drámába csapott át.

 — küzd könnyeivel az édesapa, aki mérhetetlen szeretettel 3 és fél hónapig gondozta odaadóan gyermekét. A kicsi testrészei és szervei gyors ütemben nőttek, és bár az orvosok mindent megtettek érte, sajnos már nem lehetett megmenteni. Édesapa és édesanya még utoljára megmosdatták, felöltöztették, majd csókokkal halmozták el Bencus pici és törékeny testét.

 — vallja könnyek között István, aki tudta, el kell engednie fiát, hogy a pici megszabadulhasson a szenvedéseitől. Az orvosok szerint, ha a kis Bencus életben is maradt volna, örök életére fekvő betegként élte volna az életét és sosem került volna ki a kórházból.

 — meséli a megrázó részleteket István, aki a szörnyű veszteséget egyelőre képtelen feldolgozni. István gyakran nézegeti a Bencusról készült felvételeket, és nem szégyelli, hogy könnyekkel telik meg a szeme. A család tragédiáját tovább fokozza az, hogy Bencus szülei képtelenek voltak ezt a szörnyűséges terhet közösen viselni, így különváltak útjaik. A gyászoló édesapa és a gyászoló édesanya most egymás támogatása nélkül kénytelen átvészelni ezt az embert próbáló időszakot.