Kozma atya adventről: a várakozás nem tétlenséget jelent

Már mindenki megkezdte az ajándékok beszerzését szeretteinek, megteltek a karácsonyi vásárok és mindenhol szólnak a karácsonyi dalok. Az advent azonban idén csak december 3-án vasárnap kezdődik. Az advent várakozást jelent: a hivő emberek a Kisjézus születését várják, de az ünnepet, amikor együtt van a család, mindenki várja. 

Ripost: Volt egy kis zavar, hogyan is kell kiszámolni advent kezdetét, hiszen idén a negyedik vasárnap egyben szenteste is, de a fejekben az van, hogy aranyvasárnap még vásárolgatunk. Hogy van ez az idén?

Kozma Imre atya: Meglepett, hogy ezt nem mindenki tudja, pedig néhány évente előfordul: december 24-én délig tart az aranyvasárnap, és attól fogva már szenteste van. Nem baj, ha nincs olyan sok ajándék a fa alatt, persze kedvességből megajándékozzuk egymást, de az advent s a karácsony nem erről szól.

Ripost: Az advent a várakozás, a felkészülés időszaka. Mit kell ezalatt érteni?

Kozma atya: A várakozás nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel várom a sült galambot. A karácsony el fog jönni, ha teszünk érte, ha nem, de a várakozás pontosan azt jelenti: tegyetek több jót. A várakozásnak akkor van értelme, ha az ember arra készül, amire várakozik. Olyan eseményre várakozunk, ami nagyon fontos nekünk és azért, hogy azt át tudjuk élni, azért tennünk is kell, arra fel kell készülni. 

Ripost: Megvesszük a karácsonyfát, az új díszeket, a szaloncukrot, az ajándékokat, de ennyi elég?

Kozma atya: Sokféleképpen lehet felkészülni, ez is hozzátartozhat. De nem ez a lényeg. A várakozás lelki felkészülést is jelent, az pedig egyféle módon lehetséges: tegyetek több jót! Aki jót tesz, az jobb lesz. A várakozást ezt teszi értelmessé, hogy az ember egyre több olyan dolgot tesz, ami áldozatot jelent, erőfeszítést igényel és mások javára szolgál. Hogy ez ennyire nem az ajándékról szól, felidézek egy történetet. Hajléktalanoknak osztottunk ételt, és amikor egy férfinek, akit ismertem, a nevén szólítva odanyújtottam az ennivalót, azt mondta: „Nekem az étel már nem is kell, az, hogy azt mondta: Ferenc, nekem ez mindennél többet ér.” Miért? Azért, mert megélte, hogy őt ismerik, számontartják, szeretik, hogy ő valakinek fontos. Ő nem egy a sok közül. Mindenki szeretetre vágyik, arra, hogy fontos legyen valakinek, mert ez adja az élet értelmét. Persze, fontos az ennivaló is, de még inkább az, hogy szeretettel forduljunk egymás felé és hajlandók legyünk a másikért áldozatot hozni. Várakozni jó, mert akkor az ember az életnek valami rendkívüli arcára kíváncsi, ami a várakozás után feltündököl. Ez nem tétlenséget, hanem éppenséggel jó cselekedeteket jelent. Tegyetek több jót! Mert aki jót tesz, az jobb lesz és ebből van a legnagyobb hiány: a jó cselekedetekből. 

Ripost: Az adventi időszakban sokan, sok mindenre gyűjtenek, adakozásra szólítanak fel. Hogyan dönthetjük el, kinek adjunk?

Kozma atya: A Magyar Máltai Szeretetszolgálat sok embernek juttat segítséget, de az én szememben nem ez a legfőbb érdeme, hanem hogy ezt szeretettel teszi. Hogy nemcsak ételt vagy takarót ad, hanem jó szót, odafigyelést is. Jézus azt mondta: a legkisebbekkel tegyetek egyre több jót, akik nem számítanak másoknak, a szegényekkel. Krisztus idejében az árvák és az özvegyek voltak ezek, ma sokkal szélesebb a paletta. 

Ripost: Sok a magányos ember, akinek egy jó szó, egy látogatás többet jelent, mint másnak az értékes ajándék. Egy látogatás is lehet jó cselekedet?

Kozma atya: Így van, pontosan erre kell gondolni. Azokért hozok áldozatot, akikért mások nem hoznak áldozatot. Azokhoz fordulok, akikhez nem fordul más. Karácsony ünnepe a legnagyobb ajándék nekünk: Isten emberré lett és ezzel megmutatta, hogy mi annyira fontosak vagyunk Istennek, hogy értünk érdemes emberré lennie, ennyire értékel és becsül bennünket. Azután mindent feláldoz értünk, még az életét is odaadja az emberért, ennyire szeret. Példát mutat abból, milyen önfeláldozó a szeretet. A karácsony ennek a megváltó programnak az első lépése, erre várakozunk a következő három hétben.