Kocsis Fülöp metropolita: Krisztus ma is megéli a megtestesülést

Ripost: Karácsonykor ünnepeljük a Megváltó születését, de az ünnephez sokak szerint hozzátartozik a jóság, a megbocsátás, illetve a finom illatok és ízek is. Ön ezzel egyetért, vagy az ünnepnek kizárólag vallási lényege lehet?

Kocsis Fülöp: Nagyon is szép dolog, hogy a karácsony meleget sugárzó és a szeretet számtalan kifejezésmódját magába ölelő ünnep lett. De az alapvető üzenetét ne felejtsük el! Sőt, azzal is ki vagyok békülve, ha azt mondják, hogy a karácsony az ajándékozás ünnepe, hiszen Isten nekünk ajándékozta önmagát. Krisztus betlehemi születésére emlékezünk, ám a keresztény ünnep nem csupán emlékezés, hiszen az esemény jelenvalóságát éljük meg. Krisztus az időn kívül él, és ebben az esztendőben, ebben a pillanatban is megéli a megtestesülést. Amikor ünnepelünk, ebbe az isteni jelenbe kapcsolódunk be. Miközben ajándékozunk, kalácsot sütünk vagy éppen a fát díszítjük, fontos, hogy köztünk legyen Jézus és a szeretet.

Ripost: Ki hozza az ajándékot? A szülők vagy a kis Jézus?

K. F.: A nagyon kicsi gyerekeknek nyugodtan mondhatjuk, hogy a Jézuska hozza és mi is tekinthetjük így, hiszen ha nem születik meg, nincs ajándékozás. Ilyen értelemben nem is hazugság, ráadásul a gyerekek nagyon szeretik a meséket, ezért is szabad nekik így magyarázni azt, amit még nem értenének meg. Egy 2-3 éves gyereknek nem kell teológiai magyarázatot tartani. Persze a születéstörténetet mindig el kell mesélnünk, ami idővel szépen megtelik tartalommal. Az én életemben is egy kisebb csalódást okozott, amikor a szegedi polgári lakásunk ablakából kinézve megláttam, ahogy édesapám hozza a fenyőfát. Egyszer a nagy, tükrös szekrényünk alján megtaláltuk az ajándékokat. Mi, testvérek egymás között ezt megbeszéltük, de a szüleinknek nem szóltunk. Végül nem okozott nehézséget annak megértése, hogy tulajdonképpen Jézus a szülők közvetítésével ajándékoz.

Ripost: Ha ön azt hallja a karácsonnyal összefüggésben, hogy „finom illatok”, mi jut eszébe?

K. F.: Hogy őszinte legyek, a szardínia. A görögkatolikus rítusban a szenteste még böjti nap, ezért szokás akkor vagy gombalevest vagy káposztalevest fogyasztani a mákos bobajka előtt. Nálunk, a szegedi lakásunkban hideget ettünk, ezért vajaskenyér és hal került az asztalra.

Ripost: A gyerekeknek mindig azt mondják, hogy „legyetek jók”. Mit jelent ma jónak lenni?

K. F.: Ez az ünnep lehetőséget ad arra, hogy a jóságra felhívjuk a figyelmet, de nyilván nem csak ilyenkor kell jónak lennünk. Ez a felhívás az egész életünkre vonatkozik. Az ember alapvetően jó.

Ripost: Vannak, akik azt mondják, az Úr rosszra hajló természettel ajándékozott meg bennünket!

K. F.: Dehogy! A rosszat azért kaptuk, mert szembefordultunk Istennel. Amikor egy szülő azt mondja a gyerekének, hogy „legyél jó”, igazából azt mondja, hogy legyél ember! Legyél az az ember, akinek Isten megteremtett téged! Az ember feladata, hogy másoknak segítsen, másokért éljen.

Ripost: Azt is mondják, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb.

K. F.: Ezzel aztán végképp nem értek egyet! Ebben a gondolatban ravaszság rejlik, ami a rosszra hajló természettel van összefüggésben. Emlékszem, hogy amikor zöld barackot loptunk a szomszéd kertből, az izgalmas volt. Tudtuk, hogy nem szabad, mégis megtettük, aztán persze szaladtunk. De nem mondanám, hogy jobb volt, mint amikor szerzetesként megtapasztaltam, milyen érzés élvezni azt a termést, amiért megdolgoztam kapálással, öntözéssel. A ravasz mondás becsapja az embereket.

Ripost: Önben még él a gyermek?

K. F.: Remélem, hogy igen. Szerintem ezt az édesanyámtól örököltem, ő nagyon szeretett kacagni, az édesapám szigorúbb ember volt. Az is hozzájárul, hogy ma is megélhetem a gyermeki lelkületet, hogy nagyon jó a kapcsolatom a három nővéremmel. Ma is szoktunk bohóckodni, tréfálkozni. Istennek is van humora.