"Neki is megterítünk a karácsonyi asztalnál" - játékaival együtt temették el a 7 éves Dominikot

A Bors számolt be korábban arról, hogy súlyosan beteg Dominik szervezete hosszas orvosi kezelést követően október 29-én, éjfél után adta fel a küzdelmet. Előtte nem sokkal az intubálás következtében már beszélni nem képes gyermek a szájról olvasni tudó pszichológus tolmácsolásában még elköszönt szeretteitől: „Anya, ne sírj, légy erős, nekem mennem kell”! Edina a tragédia óta nem találja a helyét, a Ripostnak beszélt a benne kavargó érzelmekről.

"Próbálom magamat lefoglalni, de gyakran úgy érzem, hogy semminek semmi értelme. Tudom, még öt gyermekemről gondoskodnom kell, talán ez ad erőt ahhoz, hogy elviseljem a fájdalmamat. Most, hogy már karácsony közeledik, megbeszéltem az édesanyámmal és a nővéremmel, hogy az ünnepekre feldíszítünk egy fenyőfát Dominik sírján. Ennél többet sajnos nem tehetünk érte, de tartjuk azt a szokást, hogy a családi ünnepeinket jelképesen az elhunyt hozzátartozóink számára is megterítünk az asztalon, és persze az ő tányérjukat sem hagyjuk üresen" – mesélte a gyászoló édesanya, aki elmondta, hogy ilyenkor az a szokás, hogy amit Dominik "meghagy", vagyis az egész adag egyáltalán nem megy veszendőbe, hiszen azt megkapják a testvérei. Ezt azért csinálják így, mert felfogásuk szerint ezzel az elhunyt kisfiú ajándékozza meg az élő szeretteit.

- idézte fel az édesanya, aki már nyolc gyermeket szült, akik közül az egyikük már saját családot alapított, egy kislánya pedig koraszülöttként jött a világra, és egy hónapos korában elhunyt. Dominikkal együtt hat gyermekével élt Edina egy külön szobában.

"Már éppen elkezdtünk volna Dominik számára kialakítani egy steril szobát, mert a nyár végén még arról volt szó, hogy a kisfiamat hazahozhatom a kórházból. Betanítottak minket, hogyan kell gyomorszondán keresztül etetni, és hogyan kell ápolni. Dumbó nagyon is élni akart" – mondta Edina, aki hálás a szüleinek, hogy mellette álltak. Amikor Dominikkel bent volt a kórházban, az édesanyja vigyázott az unokáira, ő biztosít nekik otthont.

 - fejtette ki az egyedülálló családanya, aki bevallása szerint folyamatosan Dominikre gondol, és a testvérei is gyakran emlegetik a kisfiút. 

"Mindannyiunknak hiányzik. Tiszta szívű, önzetlen gyerek volt. Amikor egy alapítvány képviselője megkérdezte, örülne-e egy telefonnak, azt mondta, boldogabbá tenné egy televízió, mert azt közösen is nézheti a testvéreivel. Nagyon szeretett velük játszani. Főleg kergetőzni vagy labdázni. A játékai nagy részét vele együtt eltemettük, többek között azt az oroszlánt, amit az egyik orvosától kapott. Megtartottuk viszont emlékbe a villogós rendőrautóját, azt feltettem a szekrény tetejére" – mondta az édesanya. Mint kiderült, Dominik arról álmodott, hogy egy nap rendőr vagy mentős lesz. Előbbi hivatás a filmekben tetszett meg neki, utóbbi pedig akkor, amikor rendszeresen bevitték a kórházba.