kulcsár edina
Dominik arról álmodott, hogy egy nap rendőr vagy mentős lesz.
A Bors számolt be korábban arról, hogy súlyosan beteg Dominik szervezete hosszas orvosi kezelést követően október 29-én, éjfél után adta fel a küzdelmet. Előtte nem sokkal az intubálás következtében már beszélni nem képes gyermek a szájról olvasni tudó pszichológus tolmácsolásában még elköszönt szeretteitől: „Anya, ne sírj, légy erős, nekem mennem kell”! Edina a tragédia óta nem találja a helyét, a Ripostnak beszélt a benne kavargó érzelmekről.
"Próbálom magamat lefoglalni, de gyakran úgy érzem, hogy semminek semmi értelme. Tudom, még öt gyermekemről gondoskodnom kell, talán ez ad erőt ahhoz, hogy elviseljem a fájdalmamat. Most, hogy már karácsony közeledik, megbeszéltem az édesanyámmal és a nővéremmel, hogy az ünnepekre feldíszítünk egy fenyőfát Dominik sírján. Ennél többet sajnos nem tehetünk érte, de tartjuk azt a szokást, hogy a családi ünnepeinket jelképesen az elhunyt hozzátartozóink számára is megterítünk az asztalon, és persze az ő tányérjukat sem hagyjuk üresen" – mesélte a gyászoló édesanya, aki elmondta, hogy ilyenkor az a szokás, hogy amit Dominik "meghagy", vagyis az egész adag egyáltalán nem megy veszendőbe, hiszen azt megkapják a testvérei. Ezt azért csinálják így, mert felfogásuk szerint ezzel az elhunyt kisfiú ajándékozza meg az élő szeretteit.
Sajnos már csak így tudok enni adni neki, és nem mondhatja többet, hogy „az én anyucikám főz a legjobban a világon!
- idézte fel az édesanya, aki már nyolc gyermeket szült, akik közül az egyikük már saját családot alapított, egy kislánya pedig koraszülöttként jött a világra, és egy hónapos korában elhunyt. Dominikkal együtt hat gyermekével élt Edina egy külön szobában.
"Már éppen elkezdtünk volna Dominik számára kialakítani egy steril szobát, mert a nyár végén még arról volt szó, hogy a kisfiamat hazahozhatom a kórházból. Betanítottak minket, hogyan kell gyomorszondán keresztül etetni, és hogyan kell ápolni. Dumbó nagyon is élni akart" – mondta Edina, aki hálás a szüleinek, hogy mellette álltak. Amikor Dominikkel bent volt a kórházban, az édesanyja vigyázott az unokáira, ő biztosít nekik otthont.
A részlegünkben van egy ülőgarnitúra, azon alszom én a kisebbik fiammal és az egyik lányommal. A franciaágyon a három nagyobb fiam tölti az éjszakákat. Egyáltalán nem szeretnék panaszkodni, de segítséget elfogadok a jószándékú emberektől. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem pénzt kérek! Nekünk nagyobb szükségünk van némi tűzifára, hogy majd télen ne fázzanak a gyerekek, és ugyanilyen okból néhány ruhára!
- fejtette ki az egyedülálló családanya, aki bevallása szerint folyamatosan Dominikre gondol, és a testvérei is gyakran emlegetik a kisfiút.
"Mindannyiunknak hiányzik. Tiszta szívű, önzetlen gyerek volt. Amikor egy alapítvány képviselője megkérdezte, örülne-e egy telefonnak, azt mondta, boldogabbá tenné egy televízió, mert azt közösen is nézheti a testvéreivel. Nagyon szeretett velük játszani. Főleg kergetőzni vagy labdázni. A játékai nagy részét vele együtt eltemettük, többek között azt az oroszlánt, amit az egyik orvosától kapott. Megtartottuk viszont emlékbe a villogós rendőrautóját, azt feltettem a szekrény tetejére" – mondta az édesanya. Mint kiderült, Dominik arról álmodott, hogy egy nap rendőr vagy mentős lesz. Előbbi hivatás a filmekben tetszett meg neki, utóbbi pedig akkor, amikor rendszeresen bevitték a kórházba.