kulcsár edina
Kinga kétségbeesetten keresi édesanyját. Öt éve találkozott vele utoljára, és azóta csak egyszer hallott felőle: évekkel ezelőtt egyik ismerőse látta a Nyugati pályaudvarnál a villamosmegállóban. Zavart állapotban volt, és azóta nem adott hírt magáról.
Danó Kingának nehéz gyerekkora volt. Nevelőszülőknél nőtt fel. Jelenleg párjával Londonban él, és rendezett a családi élete. Szobalányként helyezkedett el, mellette tetoválásokat készít és négy gyönyörű gyermek édesanyja. De nem hagyja a lelkét nyugodni, mi lehet az édesanyjával. Úgy tudja, hogy az utcán él, miközben neki jó élete van, családja, munkája és meleg étel mindennap az asztalon. Annak ellenére, hogy édesanyja nem volt egy mintaanya, mégis szeretné megtalálni és segíteni neki.
Édesapám meghalt egyéves koromban, akkor változott meg minden. Anyukám elkezdett zavartan viselkedni, és azóta beteg szegény. Az orvosok bipoláris depressziót és skizofréniát állapítottak meg nála
- emlékszik vissza Kinga, akinek nincs más vágya, mint hogy hosszú évek után megtalálja édesanyját. Krisztina először a munkáját, majd a lakását is elveszítette. Gyerekeivel együtt az utcára került. Kingát ezután kiemelték a családból és nevelőszülők nevelték fel. A most 31 éves nő nagyon hálás a nevelőszüleinek, mert mellettük szép gyerekkora volt. Mindent megkapott, amit egy gyerek remélhet. Mégis, ennyi év távlatából is élénken él az emlékezetében édesanyja arca. Legalább még egyszer át akarja ölelni, és elmondani neki, hogy nem haragszik rá, és hogy a múlt ellenére rá mindenben számíthat. Kinga Budapesten, Újpalotán nőtt fel és úgy emlékszik vissza Krisztinára, hogy jó anya volt, akit az élet jól elintézett, és nem volt elég erős, hogy harcoljon, hanem összeroppant.
Nagyon szerettem, amikor a nyári napsütésben fésülte, majd befonta a hajamat, miközben mesét mondott nekem és én az ölében aludtam el... Nagyon szeretném őt megtalálni! Szeretném, ha tudná, hogy bárhol van a világban, én mindig gondolok rá, és mindig szeretni fogom és segítek neki, csak kérem, jelentkezzen! Tőle tanultam, milyen jó embernek lenni, milyen szeretni. Soha nem felejtem el, és mindig keresni fogom
- üzeni édesanyjának Danó Kinga, aki reménykedik benne, hogy egyszer az életben még átölelheti az anyukáját.