kulcsár edina
Rögös utat járt be Karikó Katalin a szakmai elismerésig és a Nobel-díjig.
Az utóbbi három évet leszámítva Karikó Katalin egész élete munkahelyi kudarcok sorozatából állt. Elküldték, sokáig nem nyert egyetlen nagy kutatási pályázaton sem, nyugdíjazták, de soha nem adta fel. Túl a 65. életévén vált híressé, a világ tudományos akadémiái, legrangosabb egyetemei, királyi családjai tüntetik ki. Budapesten a Semmelweis Award átvételekor megosztotta a hallgatóságával a saját titkát: soha se hagyd, hogy mások döntsenek a sorsodról.
Katalin Kisújszálláson nőtt fel, egy szegény családban. Nádfedeles házban laktak, a kútra jártak vízért, nem volt televíziójuk, sem hűtőszekrényük, szerető csalájuk azonban igen. Nővére szintén nagyon jó tanuló volt, ezért már iskolakezdés előtt tudta, neki is teljesítenie kell.
– Az általános iskolában tanulmányi versenyeken indultam, élővilágból voltam a legjobb, hetedikes koromban megyei harmadik helyezett lettem. Nyolcadikos koromban harmadik lettem az országos versenyen.
Egyhetes megmérettetés volt itt, Budapesten. Apukám föltett a vonatra, és én egyedül elutaztam 150 kilométerre. Amíg vissza nem mentem, nem tudták, megérkeztem-e, mi történt velem. Akkor ilyen volt a világ.
– mondta el a biológus korábban.
Katalin a helyi gimnázium tanulója lett, ahol kiváló tanárok tanították.
– Tóth Albert, a biológiatanárom, Rácz tanár úr-díjat is kapott, Csobay Zoltán tanár úrnál pedig kémiai kísérleteket végeztünk, ami nagyon fontos volt a pályám szempontjából. – nyilatkozta.
Katalin hentes édesapja csak általános iskolai végzettséggel rendelkezett, anyukája pedig könyvelő volt. Életében először akkor járt Szegeden, amikor belépett az egyetem kapuján.
– Először az ELTE-re jelentkezem, de a Magyar Tudományos Akadémia megnyitotta a Szegedi Biológiai Kutatóközpontot, és arról álmodtam, kutató leszek és ott fogok dolgozni. Áthúztam a felvételi lapon az ELTE-t, és beírtam, hogy JATE. Már hallgatóként a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban kezdtem dolgozni. – mesélte.
Katalin 1985-ig dolgozott a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban, de végül létszámleépítésre hivatkozva elküldték, ő pedig elfogadott egy állást az Egyesült Államokban.
– 1989-ben a University Pennsylvaniára kerültem, ami Philadelphiában van, ott kezdtem el mRNS-sel foglalkozni. – mondta.
Katalin 7 éven át a kardiológián dolgozott, ahol végül lefokozták és megint elküldték. Így került az idegsebészeti klinikára.
Az egyik orvostanhallgató, aki velünk dolgozott az előző laborban, megtudta, milyen helyzetbe kerültem. Azt mondta a tanszékvezetőnek: az agysebészetnek kell egy molekuláris biológus. Így kaptam labort és fizetést. Tizenhét évig tudtam itt dolgozni.
– részletezte.
2013-ban azonban új tanszékvezetőt neveztek ki, aki újra ajtót nyitott Katalinnak. Végül az akkor még feltörekvő BioNTech cég alelnöke lett. Ennél a cégnél fejlesztette ki a Pfizer Covid elleni védőoltást, amiért Nobel-díjjal tüntették ki.
Tehát köszönetet mondok azoknak, akik megnehezítették az életemet. Nélkülük nem lennék ma itt.
Íme videónk: