Magyarok a világ tetején, így állunk a Nobel-díjasok nemzetközi rangsorában

Történelmi napokat élhettünk át ezen a héten! Soha nem fordult még elő korábban olyan, hogy egy évben két új Nobel-díjassal is bővült hazánk büszkeségeinek listája. Hétfőn Karikó Katalin orvosi, majd kedden Krausz Ferenc fizikai Nobel-díjat kapott.

De a világ számos nagyhatalma nem csak az e heti termésünket figyelheti irigykedve. A mi 15 milliós nemzetünk számtalan lángelmét adott már a világnak, közülük 17-et Nobel-díjjal tűntettek ki. A világranglisták élén vagyunk, ha megnézzük a Nobel-díjasok nemzetközi listáit:

A Wikipedia oldala 15 magyar Nobel-díjassal számol, de a Magyar Tudományos Akadémia a két friss kitüntetettel kiegészítve már 17 díjazottat tart számon. Mindkét eredménnyel egyébként a 11. helyen szerepelünk a világranglistán, ha 10 millió főre vetítjük az országok Nobel-díjasait. Elképesztő, de ez egyben azt is jelenti, hogy arányaiban több Nobel-díjasunk van, mint az Egyesült Államoknak, Németországnak, Franciaországnak, Lengyelországnak vagy éppen Ausztráliának. De jóval az európai uniós átlag felett is teljesítünk. 

Hazánk büszkeségei: 

Lénárd Fülöp (1862-1947) - 1905-ben kapott fizikai Nobel-díjat a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért.

Bárány Róbert (1876-1936) - 1914-ben kapott orvostudományi Nobel-díjat a füllel és az egyensúlyérzékeléssel kapcsolatos munkásságáért ("vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért").

Zsigmondy Richard (1865-1929) - 1925-ben kapott kémiai Nobel-díjat "a kolloid oldatok heterogén természetének bizonyításáért és az ultramikroszkóp feltalálásáért".

Szent-Györgyi Albert (1893-1986) - 1937-ben kapott orvosi és élettani Nobel-díjat „a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársav-katalízis szerepének terén tett felfedezéseiért.”

Hevesy György (1885-1966) - 1943-ban kapott kémiai Nobel-díjat "az izotópok indikátorként való alkalmazásáért."

Békésy György (1899-1972) - 1961-ban kapott orvosi-élettani Nobel-díjat "a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos fölfedezéseiért."

Wigner Jenő Pál (1902-1995) - 1963-ban kapott fizikai Nobel-díjat az "atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért."

Gábor Dénes (1900-1979) - 1971-ban kapott fizikai Nobel-díjat "holografikus módszer feltalálásáért és a kifejlesztéséhez való hozzájárulásáért".

Milton Friedman (1912-2006) - 1976-ban kapott közgazdasági Nobel-díjat a fogyasztáselemzéshez, a pénztörténethez és -elmélethez való hozzájárulásáért, valamint a stabilizációs politika összetettségének bemutatásáért.

Carleton Daniel Gajdusek (1923-2008) - 1976-ban kapott fiziológiai- és orvostudományi Nobel-díjat Baruch S. Blumberggel megosztva kurun végzett kutatásáért.

Polányi János Károly (1929- ) - 1986-ban kapott D. R. Herschbachhal és Yuan T. Lee-vel megosztva kémiai Nobel-díjat az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéseiért.

Elie Wiesel (1928-2016) - 1986-ban az "emberiség hírvivője"-ként kapott Nobel-békedíjat.

Oláh György (1927-2017) - 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott "a karbokation kémiához való hozzájárulásáért".

Harsányi János (1920- 2000) - 1994-ben kapott közgazdasági Nobel-díjat John Forbes Nash-sel és Reinhard Seltennel megosztva – "a nem kooperatív játékok elméletében az egyensúlyelemzés terén végzett úttörő munkásságért".

Kertész Imre (1929-2016) - 2002-ben kapott irodalmi Nobel-díjat önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért. Ő az első magyar író, aki megkapta ezt az elismerést és Szent-Györgyi Albert után a második olyan magyar Nobel-díjas, aki itthon végzett munkájával érdemelte ki ezt.

Karikó Katalin (1955 - ) 2023-ban kapott orvosi-élettani Nobel-díjat biokémiai felfedezéseiért, amelyek lehetővé tették egy hatékony mRNS-alapú vakcina kifejlesztését a COVID-19 ellen.

Krausz Ferenc (1962 - ) 2023-ban kapott fizikai Nobel-díjat, megosztva ítélték oda Krausz Ferencnek, Pierre Agostininek és Anne L’Huillier-nek „kísérleti módszereikért, melyek az anyagban jelen levő elektronok dinamikájának vizsgálatában alkalmazható attoszekundumos fényimpulzusokat generálnak”.