A Velencei-tó és a Fertő-tó még sósabb, mint az egyre sósabb Balaton

Már nem is nevezhetők édesvízűnek hazánk nagy tavai, inkább édes-sós átmeneti, és az egyre sósabbá váló Balatonnál is sósabbak más tavaink. Ebben része van a környezetszennyezésnek.

Egyre sósabb a Balaton vize, amit ötven év múlva már a fürdőzők is érezni fognak - nyilatkozta Vörös Lajos ökológus a napokban. Hozzátette: az elmúlt fél évszázadban a konyhasó mennyisége a vízben az ötszörösére nőtt. A nemzetközileg elfogadott osztályozás szerint édesvízben az összes sótartalom felső határa 0,5 gramm literenként, és ilyen volt a Balaton vize egészen a huszadik század közepéig. Napjainkban azonban ez az érték megközelíti a 0,7 g/litert, és a tó egyre sósabbá válik. Egyelőre azonban ezt még nem érzik meg a fürdőzők, bár úgy 50 év múlva talán már zavaró lehet. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa a veol.hu-nak úgy nyilatkozott: a sótartalom növekedéséhez nagymértékben hozzájárulnak a téli jégmentesítő útszórások éppúgy, mint a parti beépítések.

A Balaton Közép-Európa legnagyobb édesvízű tava, de mára ez a helyzet megváltozott Fotó: Laszlo Sulyok

Ezek után kíváncsiak voltunk arra, milyen sós a többi tavunk, úgyhogy felkerestünk egy szakértőt, aki elmondta: hazánk tavai kivétel nélkül a sekély vízűek, viszonylag magas sótartalommal. Jelentős részük pedig időszakosan kiszáradna, ha nem avatkozna be az ember vízpótlással. Erre többször volt példa a Fertő-tó és a Velencei-tó esetében, sőt még a Balatonnál is voltak kritikus időszakok.

Ami a Fertőt tót illeti, a tó sókoncentrációja átlagosan 3 gramm/liter, érdemes hozzátenni, hogy a tengervíz esetében ugyanez 45 gramm/liter

- mondta lapunk megkeresésére Boros Emil, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa.

A szakértő szerint azóta, amióta megszűnt a Velencei-tó vízpótlása, jelentős mértékben megemelkedett a sókoncentráció tóban, jelenleg ez az érték meghaladja az 5 gramm/litert is. A szakember a Ripost kérdésére megerősítette: a Balaton sóösszetétele sehol nem éri még el az 1 gramm/litert.

A Balatonban a sókoncentráció 0,7-08 g/l közöttire tehető, viszont ennek legalább a fele a felszíni vízgyűjtőről bemosódó, humán eredetű sóterhelés

- hívta fel a figyelmet. Hozzátette: a Balaton vízminőségének alakulását nagymértékben befolyásolták az utóbbi időben az útsózások, az egyéb mezőgazdasági munkából származó műtrágya is.

A Fertő tavat a „legnyugatibb sztyepptó” elnevezéssel is illetik. További nagyobb természetes szikes állóvíz még a Velencei-tó. Érdemes kiemelni, hogy a Fertő-tó vize erősen alkáli jellegű, ezért kémhatása lúgos, akárcsak a 8,5 pH-jú Balatoné. A tó vizére a magas kémiai oxigénigény jellemző, ami a lebegőanyag szinte állandó felkeveredése, illetve a huminsavak következménye.

A Velencei-tó vizének minőségét rontja, hogy a fő tápláló, a Császár-víz betorkollása igen közel van a kivezető Dinnyési-zsiliphez, és emiatt a friss víz csak a tó kisebb részét éri. Így nem meglepő a magas, átlagosan 2,5 g/l-es sótartalom. A vízfelszín jelentős részét borítja növényzet, elsősorban nád, amely a többszöri kotrás és irtás ellenére a tó felszínének mintegy 40 százalékát takarja.