Elzavarták otthonról, mert tanulni akart: Ezreknek ad erőt Norbert története

D. Tóth Norbert négyéves korától öt testvérével és édesanyjával élt együtt egy 30 négyzetméteres, összkomfort nélküli házikóban, ahol volt hogy étel is alig jutott az asztalra. Egykor még a félig penészes, száraz kenyeret pirította testvéreivel, hogy legyen mit enniük, mára pedig Gödöllőn él és neveli két gyermekét szeretetben és boldogan. A rendőrként tevékenykedő fiatal családapa küzdelmes élete egy igazi példa mindazok számára, akik nehéz körülmények között élnek, de szeretnének nagyot álmodni.

Már 12 évesen piacra járt takarítani iskola után

Norbert még csak kiskamasz volt, amikor felismerte, hogy a családi háttér és gondolkodásmód eltér attól, amivel el lehet kezdeni egy életet. Rájött, hogy a saját kezébe kell vennie a sorsát, ha jobb körülményeket akar teremteni maga számára. 

– kezdte történetét Norbert, akinek édesanyja nem nézte jó szemmel, hogy tovább akar tanulni a nyolc általános után, így kénytelen volt eljönni otthonról.

„Amikor nehezen, de elvégeztem az általános iskolát, eldöntöttem, hogy kitanulom a szobafestő szakmát. Ennek hatására anyukám úgy döntött, hogy fel is út, le is út előttem. Három napot töltöttem az utcán, amikor végül egy osztálytársam – és akkori szerelmem – édesapja felajánlotta, hogy élhetek a város szélén álló tanyájában. Onnan jártam be a festősuliba, majd később kollégiumba kerültem” – folytatta a rendőr, aki kitartó munkával, apró lépésekkel, de egyre közelebb érezte magát az álomhoz, amit elképzelt magának. 16 éves korában, amikor édesanyja elhunyt, Norbert ismét állami gondozásba került, hiszen még kiskorú volt. 

– mesélt a lakásotthonokban töltött időszakáról Norbert, aki a szobafestő szakma kitanulása után leérettségizett és beiratkozott a Debreceni Egyetemre, ahol szociálpedagógiából szerzett diplomát. Ekkor tetszett meg neki a rendőr szakma is, és úgy döntött, az egyetem mellett elkezdi a Miskolci Rendvédelmi Technikumot. 

„Állami gondozottként sosem gondoltam volna, hogy egyszer lehet belőlem rendőr”

D. Tóth Norbert szerint egy állami gondozottnak elképzelnie azt, hogy valaha rendőr lesz olyan lehetetlennek tűnik, mint elérni a Földről a Holdat. Ő mégis megcsinálta: elvégezte a rendészeti iskolát, majd először járőrként teljesített szolgálatot és innen lépkedett egyre feljebb, minél több iskolát elvégezve a rendőrség berkein belül. Életútja példaként szolgál minden állami gondozott gyermek számára, amit igyekeznek is eljuttatni minél több otthonba egy országjáró előadással, „Kiállok magamért!” címmel. Az előadás egyik karaktere pedig egyenesen Norbertet ábrázolja.

„Amiben én felnőttem, annak az ellentétjét élhetik meg a gyerekeim”

Norbert feleségével két kisgyermeket nevel Gödöllőn. Szociális érzékenységük nevelésük egyik sarokköve, így igyekeznek átadni mindent gyermekeiknek abból, amit számukra a jótékonykodás jelent. 

– árulta el nevelési módszerét az édesapa, aki az anyai és apai minták morzsáit a lakásotthonok nevelőitől tanulta el és építette be szülői hozzáállásába. Bár Norbert édesanyja már nem érhette meg fia sikereit, a rendőr édesapa tudja, hogy figyelemmel kíséri útját és segít neki fentről. Bár már úgy érzi, sikerült magának és talán édesanyjának is bizonyítania, úgy véli, hogy gyermekkora kompenzálása egy állandó dolog lesz az életében.