kulcsár edina
A halál nem tréfadolog. Több kelenföldi koldus ugyanakkor ezzel az ürüggyel tarhál pénzt.
Ahány koldus, annyiféle tarhálás. Képtelenebbnél képtelenebb sztorik, hogy pénzhez jussanak. Ám van egy határ, amit Kelenföldön átléptek a koldusok. Azt hazudják ugyanis a járókelőknek, hogy meghalt a férjük és haza kell utazniuk a temetésre, de nincs rá pénzük. Egyikük Erdélybe menne, a másik Kárpátaljára. Hihető, ugye?
Ha a járókelő a bal oldalon közlekedik az aluljáróban, akkor egy olyan nővel találkozhat, aki Kárpátaljára utazna, a jobb oldalon pedig egy olyannal, aki Erdélybe menne haza. Aki pedig egy pillanatra megáll és elgondolkodik a látottakon, az azt is megfigyelheti, ahogy a két gyászoló asszony néha kisebb egyeztetéseket folytat egymással. A kelenföldi koldusok megpróbálták munkatársunkat is lehúzni, majd, amikor látták, hogy lebuktak, menekülőre fogták a dolgot.
„Haláleset, meghalt a férjem, haza kell mennem Erdélybe drága, románul van, tessék elolvasni. Nagyon megkérem, ha tud, segítsen valamennyivel” – mondta az egyik kéregető, közben egy román nyelvű halotti bizonyítványt mutatott.
A története itt dőlt meg azonnal, a hivatalos papíron ugyanis március 23-a szerepelt, tehát egy hónapja történt a haláleset. Erdélyben pedig három nap alatt eltemetik a halottaikat… A másik asszony ugyanazzal a mesével kéreget, igaz, az ő férje kárpátaljai, és neki meggyőző halotti bizonyítványa sincs.
Amikor munkatársunk azt kérdezte a két asszonytól, hogy ismerik-e egymást, egyszerre válaszoltak: egyikük azt felelte, hogy nem, a másikuk pedig azt mondta, hogy távolról. Majd ezután együtt indultak el a kelenföldi koldusok, elmentek először villamossal a Móricz Zsigmond körtérre, majd onnan a Boráros térre, szemmel láthatóan a lebukás elől menekültek.
Mivel a két, Kelenföldön kéregető nő ugyanazt a történetet adta elő, és jól láthatóan ismerték is egymást, ők valószínűleg az egyik Budapesten működő koldusmaffiának a tagjai. Több ilyen is működik a fővárosban, hajléktalanokat és külföldieket toboroznak, akik kapnak szállást és kosztot, cserébe reggelente kiviszik őket a város különböző pontjaira, ahol kéregetniük kell, este pedig leadniuk a jövedelmüket. 2021-ben a Bors írt az egyik koldusmaffiáról, miután olvasójuk látta, hogy Józsefvárosban mankókkal, kutyákkal, kerekesszékekkel felszerelkezett emberek szálltak be egy kisbuszba, ami értük ment. Ők azok a kéregetők, akiket nap mint nap lehet látni a fővárosban. Bár sokan már felismerik őket arcról, mindennap akadnak olyanok, akiket még át tudnak verni.
2021 augusztusában lapunk rejtett kamerás felvételen mutatta be, ahogy egy férfi az Örs vezér terén több kéregetőt is irányít. A fekete pólós főnök kiosztotta a „teendőket”, majd a bandatagok szétszóródtak, és úgy csináltak, mintha nem ismernék egymást. Egy női ruhás férfi fel-alá járkált, szemével fürkészi az embereket, hogy kihez mehetne oda. Egy kölyökkutyás alak a metró távolabbi kijáratánál ült le és koldult, és így tovább.
Cikkünk megjelenése napján a bandatagok közül négyen beözönlöttek szerkesztőségünkbe, és megfenyegettek minket, a rendőrség az Örsön azonnal lépett, és eltakarította onnan a bandát.
Erdélyben az Aranyosgyéres és Bánffyhunyad közötti falvakban rengeteg a pazar „cigánypalota”: elképesztő méretű, kínai pagodára vagy angol kastélyra hasonlító luxusvillák épültek úgy, hogy évente alig egy-két hónapig laknak bennük. A közbeszéd szerint nagyon sok közülük koldulásból épült, nemrég a BBC és a Daily Mail is cikkezett a koldusmaffia palotáiról – mint mondják, a koldusok, tolvajok és fémkereskedők európai hálózata önti ide a pénzt...