Semmi bűntudat: gyönyörködött a szörnyű gyilkosság helyszínében a bilincsbe vert Imre

Megtörten, lefogyva jelent meg É. Imre a Győr-Moson- Sopron vármegyei Ikrényben, a telkénél tartott helyszíni tárgyaláson. Ahogyan azt a Ripost megírta, felfegyverkezett kommandósok vitték a kettős emberöléssel vádolt férfit arra a helyszínre, ahová az eltűnt villanyszerelőt, Mácsik Zoltánt egy kitalált ürüggyel elcsalta. Biztos, hogy társa, Orlik Vilmos is járt ezen a telken a halála előtt.    

Ki fenyegetett kit?

A tárgyalás kezdetén csak a rendőrség, a vádlott és a sértett hozzátartozói léphettek be É. Imre telkére, így a sajtó képviselőinek kint kellett várakozniuk. Ugyanakkor É. Imre kijelentette, hogy addig amíg Mácsik Zoltán testvére, János a közelében van, nem fog mondani semmit. Kijelentését azzal indokolta, hogy János többször megfenyegette, ami miatt fél tőle. Végül János inkább kijött, hogy zavartalanul folytatódhasson a tárgyalás. 

- Én nem fenyegettem meg Imrét - kezdte lapunknak János 

 - Egyébként, ha megtettem volna, az is jogos lenne, hiszen megölte a testvéremet! A bíró azt mondta, hogy nem kell távoznom, mert neki is leesett, hogy ez csak egy ürügy, hogy engem kizárhassanak. Végül önként kijöttem a telekről, hogy ne mondhassa később, hogy én akadályoztam a tárgyalást. Így Zoli felesége, Márti, és lánya, Adri volt bent a helyszíni tárgyaláson. Ha pedig annyira fel tőlem - úgy, hogy közben fegyveres kommandósok veszik körbe -, akkor kérdezem én: akkor nem félt, amikor csak egy rendőr vigyázott rá a tárgyalóteremben és egy méterre állt tőlem?!

"Zoli innen már nem jött haza"

Elképzelni is nehéz, hogy mit érezhet Zoltán felesége, Márti, amikor minden tárgyalás alkalmával találkoznia kell azzal az emberrel, aki vélhetően megölte a férjét. 

Mártiék a gyanúsítottal együtt azt az utat járták be a telken, amit Zoltán az utolsó perceiben tehetett meg. 

Gyönyörködött a gyanúsított 

Bő két órán át járták körbe Imre telkét, majd végül ismét visszaérkeztek a kapuhoz, ahonnan elindultak. Márti és Adrienn szerint se bűntudat, se szégyen nem látszódott a férfin, pedig ott álltak, ahol a gyanú szerint megölte Zoltánt. 

- Egész végig kísérgették őt a kommandósok - kezdte Adrienn. - Nevetséges dolgokat mondott, viszont a legfelháborítóbb az volt, amikor egyszer csak megállt, körbenézett a lomokkal teli telkén és mosolygott. Megkérdezte tőle a bíró, hogy most min mosolyog, és azt mondta: "gyönyörködöm"...

Újabb történettel állt elő 

- mesélte Márti. - Azt mondta, hogy voltak a telken valami fekete ruhás férfiak, akik letérdeltették, átlőttek a feje fölött. Még előtte beszélgetett a Zolival, de arra már nem emlékezett, hogy milyen ruhát viselt vagy miről beszéltek, csak arra, hogy segítséget kért tőle a Zoli. Hogy őrizze meg az autóját, a szerszámait és segítsen neki eltűnni.

Azt mondta Imre, hogy félelmében összevizelte magát, és mondták neki a fekete ruhások, hogy ha akar, hazamehet, átcserélni a ruháját. Mire visszahozták,  Zoli már nem volt itt. Szóval egy hatalmas hazugság az egész, amibe többször is bele bukott... - magyarázta Márti. 

Remélik, nem szenvedett...

- Megérdemeljük az ügy korrekt lezárását! - mondta Zoltán testvére, János.

A család el akar búcsúzni Zoltántól.

- Sokszor gondoltunk arra, hogy idejövünk és hozunk koszorút. Beledobjuk a vízaknába. Mi még mindig nem tudunk elköszönni tőle, pedig már öt év telt el...Zoli megérdemli az igazságot - zárta szavait János:  - Talán a teljes igazságot nem is akarjuk tudni, csak azt, hogy hol van és hogy nem szenvedett..