kulcsár edina
Születés, halál, baleset, gyógyulás, csodával határos megmenekülés – ez az év is bővelkedett megható pillanatokban. Összeszedtük azt a tízet, ami a leginkább megindította olvasóinkat és minket is itt, a szerkesztőségben.
A hatéves kisfiú három évig küzdött a rákkal, ami végül legyűrte a szervezetét. Hiába biztosították számára szülei a steril szobát, a gyógykezeléseket, az őssejtbeültetést, ez sem bizonyult elégnek.
Az onkológián töltöttük az ünnepet is. És szenteste, amikor bekiabált a steril szobába nekünk a nővérke, hogy 324 védekező sejt van, akkor az én kisfiam felugrott az ágyban, és bár lógott belőle a sok infúzió, nem volt haja, sem szemöldöke, szempillája, de felderült a hírtől. Igen, anya, megcsináltuk, ez a legjobb karácsony – ezt mondta Marci
– emlékezett vissza utolsó, akkor még reményteli közös karácsonyukra édesanyja a Kemma oldalán. Kovács Orsolya elmondta, hogy Marci négy nappal a hatodik születésnapja után halt meg, de még az utolsó pillanatban is igyekezett felvidítani őt: „Mindig emlékezz rám, de ne sírjál!” – mondta. Anyukája szerint egészen különleges kisfiú volt: megérezte például, hogy lesz egy kishúga, holott az orvosok a szüleinek azt mondták, hogy nem lehet több gyermekük.
Amikor Lujza lett, mi még nem is tudtunk róla, de Marci egy napon megpuszilta a hasamat és így szólt: ideje volt, hogy adtál nekem egy kistesót! Csak utána csináltam tesztet és tudtam meg azt, amire az orvosok csak annyit mondhattak, hogy az élet utat tört magának.
Az újbudai járőrautót egy kétségbeesett férfi intette le, hogy segítsenek vajúdó, veszélyeztetett terhes feleségét időben eljuttatni a kórházba. El is indultak kék villogóval, nyomukban a másik kocsival, az azonban a Rákóczi hídon átérve lehúzódott az útról. Úgy látszik, a baba nem akart a kórházig várni, beindult a szülés. A pánikban lévő szülők a XI. kerületi körzeti megbízott kezébe nyomták a telefont, amin keresztül távsegítséget kértek.
Telefonon instruált a hölgy orvosa, és mondta, nincs mese, nekem kell a babát odabent hátrabukfenccel megfordítani
– idézte fel Boros József rendőr zászlós. Kiderült ugyanis, hogy a baba farfekvéses, lábbal indult kifelé. Közben sok autó megállt mellettük, a járőrpáros másik tagja, Sassné Birinyi Enikő kérdezgette őket, nincs-e véletlenül doktor közöttük. Ha az nem is, de egy otthonszülésben jártas dúla pattant ki az egyik kocsiból, végül ő fordította meg a kicsit, onnantól már nagyon hamar kint volt Marci. Ám ekkor jött az újabb pánik: a koraszülött csöppségnek nem volt jó színe és nem sírt fel, nem lélegzett. A dúla elkezdte újraéleszteni, megtisztította a légutat, közben pedig megérkezett egy, majd még egy koraszülöttmentő.
Miniműszereikkel hamar visszahozták a kicsi babókát, na akkor már mindenki sírt, ölelgettük egymást. Ez egy olyan pillanat volt, amire mindig emlékezni fogunk!
– fogalmazott a rendőr.
Emberpróbáló feladat várta azt a három debreceni rendőrt, akit egy öngyilkossági kísérlethez riasztottak. A bejelentés egy panelházból érkezett, ahol egy lakó a 8. emeleti lakása ablakán kinézve egy emberi lábat látott. A rendőrök azonnal autóba pattantak és a helyszínre siettek.
Megláttuk a férfit, amint a 9. emeleten a korlátba kapaszkodva lóg a levegőben. Azonnal berohantunk, majd berúgtuk a folyosóajtót, hogy bejussunk a lakásba, onnan pedig az erkélyre
– elevenítette fel Bora László törzszászlós, aki részt vett a mentésben. Elmondta, hogy kollégája, Szűcs Bálint megfogta a férfi kezét, aki viszont megijedt, és azonnal elengedte a korlátot. A közben odaérő Balogh Tamással együtt mindhárman utánakaptak, és a levegőben tartották. A kinyúló virágtartó miatt esélyük sem volt visszahúzni őt az erkélyre, ezért az időközben a helyszínre érkező tűzoltók kosaras emelőjével akarták megoldani a mentést. Ám a darus autó nem tudott elég közel leparkolni, mivel az ilyen célokra fenntartott helyet is elfoglalták a ház lakói. Emiatt az emelővel is csak a 8. emeletig tudtak felnyúlni. A tűzoltók éppen hogy el tudták érni a férfi lábát, ezért arra a megoldásra jutottak, hogy ők a kosárból húzzák, míg a rendőrök fentről próbálják lejjebb engedni.
Körülbelül 6 percig tartottuk a lógó férfit a levegőben, de szinte egy örökkévalóságnak tűnt. Igazán emberpróbáló volt, hiszen egyáltalán nem akarta, hogy őt bárki megmentse. Belenéztem a szemébe és mondtam neki, hogy kapaszkodjon, de ő csak azt hajtogatta: engedjük meghalni
– árulta el a sokkoló részleteket a rendőrtiszt, hozzátéve, hogy a férfi még a kosárból is megpróbált kiugrani, ezért hozzá kellett bilincselni, másképp nem lehetett volna épségben lejuttatni.
A férfi a családjával lakott a debreceni lakásban. Felesége éppen akkor érkezett a helyszínre, amikor a három rendőr próbálta megtartani férjét a levegőben. Fia a mentés alatt is a lakásban volt, de senki nem találkozott vele, mert bezárkózott a szobájába. Vélhetően játszott vagy zenét hallgatott, ezért nem vette észre, amint édesapja kimászik az erkély korlátján, sőt, még a berontó rendőröket sem hallotta. A feleség viszont teljesen kiborult, elmondása szerint semmi jele nem volt annak, hogy férje ilyen dologra készült. A megmentett öngyilkosjelöltet a mentők a traumatológiai osztályra szállították, ahonnan azóta már haza is mehetett.
Két hónapja futótűzként terjedt a hír, hogy egy diák megkéselte osztálytársát a Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum (BGSZC) Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Technikumában.
Zárkózzanak be a tantermekbe, mert késsel sétál egy diák a folyosókon!
– figyelmeztetett az iskola igazgatója a hangosbemondón keresztül. Bár Plánk Tibor szerint nem volt semmi előzménye a tragikus esetnek, úgy tudni, hogy korábban több tanár jelezte a támadó fiú osztályfőnökének, hogy baj lesz. A támadóról felvétel is készült, amint többször lefejeli a folyosói szekrényt és fejbe rúgja saját magát.
Samu éppen a barátnőjével nézett a telefonján egy videót, amikor a 11. osztályos Bertold hozzájuk lépett, és többször nyakon szúrta a fiút. A Ripost értesülése szerint barátnője fogta le a szúrt sebet, amíg a mentők kiértek a budai Ponty utcába. Ezen a gyors segítségen is múlt, hogy túlélte a támadást, különben elvérezhetett volna.
Csak egy esti kutyasétáltatásra indult csepeli otthonából a 24 éves Árpád egy vasárnap éjjel, amikor belefutott egy öttagú agresszív társaságba. A fiatalok összeszólalkoztak, többek szerint a kutya miatt. A vita odáig fajult, hogy a bandából ketten kést rántottak, és a férfi hat szúrást kapott. Az ebet akkor érte a halálos döfés, amikor a kés és Árpád közé vetette magát, hogy megvédje gazdáját. A földön fekvő, több sebből vérző férfiről videót is készítettek támadói, a felvételen jól látni, ahogy könyörög nekik, hogy hagyják békén őt és a kutyáját.
Ne, ne, ne, nem kapok levegőt!
– kiáltotta elhaló hangon, majd utolsó erejével megpróbálta ő is testével védeni haldokló kedvencét. A férfi máját, hátát és lábát is eltalálták, sokáig élet és halál között lebegett, de szerencsére túlélte a kegyetlen szúrásokat. A kutya életét azonban már nem lehetett megmenteni. A hétéves bullterrier gazdája szíve csücske volt, rajongásig szerette, és úgy látszik, ez tényleg kölcsönös volt.
Sallai Roland szeptember 3-án a Bayer Leverkusen elleni összecsapáson sérült meg súlyosan, amikor Jonathan Tah úgy rúgta arcon, hogy a cipője a szemét is érte. A német labdarúgó-bajnokságban szereplő Freiburg magyar válogatott támadóját az eset után percekig ápolták, végül a közönség vastapsa és éltetése közepette hordágyon vitték le a pályáról.
Arccsontműtétje jól sikerült, bár előre nem várt nehézségekkel találták szemben magukat az orvosok. Ugyanis az operáció közben derült ki, hogy több helyen is eltört a játékos szemüregében a csont, ám ez a vérömlenyek és a duzzanat miatt nem látszott a korábban készült röntgenfelvételeken.
Az orvos azt mondta, nagyon picin múlt, hogy nem vakult meg. Ha az ellenfél cipője pár milliméterrel arrébb találja el a szemét, akár nagyon súlyos is lehetett volna a sérülés
– árulta el a 25 éves futballista édesapja. Sallai Tibor szerint olyan gyorsan és maradéktalanul felépülhet Roland a sérüléséből, hogy akár a magyar válogatottól elbúcsúzó Szalai Ádám utóda is lehet.
Katona Imre egy villamosmegállóban várt a szerelvényre, amikor észrevett egy lerobbant autóst, akihez odament segíteni. Ekkor passzírozta neki a táncost az álló kocsinak egy érkező jármű. A Győri Nemzeti Színház fiatal táncosa olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy amputálni kellett a bal lábát. Ő azonban emberfeletti hozzáállásról és kitartásról tett tanúbizonyságot.
Az a fajta koordinációs képesség, amit gyerekkoromtól megszereztem, sokat segített abban, hogy a baleset után egyáltalán lábra tudtam állni
– hangsúlyozta a művész, aki saját kezébe vette az irányítást, mivel rá kellett jönnie, hogy a siránkozás nem viszi előre. Pedig lett volna rá oka, hiszen az úgynevezett ugrólába sérült meg. Elszántságát mutatja, hogy a balesete óta már többször is fellépett, például a 64. Év Sportolója Gálán.
Nagyon sok múlik az akaraton. Nem maradtam kerekesszékes, ahogy azt nekem a kórházban egy orvos jósolta. Azonnal kiküldtem a kórteremből, és megmondtam, hogy csak olyan gyógytornászokkal és orvosokkal vagyok hajlandó együttműködni, akik képesek elvonatkoztatni az általánostól
– árulta el a fiatal táncos. Rendkívül hálás a menyasszonyának, Dániel Mercédesznek, aki a neki szervezett jótékonysági gálára begyakorolt és előadott vele egy kortárs duettet.
Katona Imre sorstársa Tóth Nikolett, az Operettszínház táncművésze, akire június 27-én hatalmas épületelemek omlottak a pesti Jókai utcában. A ház tetejére új lakásokat építettek, ezek fala szakadt le az ötödik emelet magasságából szörnyű robajjal és ijesztő porfelhő közepette. Az egész utca úgy nézett ki, mintha háború pusztított volna.
A fiatal balerina súlyos koponya- és gerincsérüléseket szenvedett, napokig élet és halál között lebegett. Azóta sokat javult az állapota, de orvosai szerint jobb, ha nem reménykedik abban túlzottan, hogy valaha is visszatérhet a színpadra.
Nikolettel kéz a kézben sétáltunk a munkahelyünkre. Amikor meghallottuk a robajt, próbáltam Nikit menteni, ám ő sokkot kapott és nem mozdult, ekkor zúdult rá az emeleti törmelék
– idézte fel a vérfagyasztó pillanatokat Babácsi Benjámin. Azonnal kiásta barátnőjét a romok alól, majd hívta a mentőket, akik rögtön a műtőbe vitték. Életmentő operációk sorozata után augusztus végén engedték ki az intenzív osztályról, de azóta is kórházban gyógyul. Barátja pedig, aki mindenben segít neki, igazi hűségről tett tanúbizonyságot: szeptemberben megkérte kerekesszékhez kötött kedvese kezét. Az eljegyzéshez az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet biztosított helyszínt. Ha ez nem is túl meghitt hely, az eljegyzés minden bizonnyal feledhetetlen emlék lesz mindkettejüknek.
A februárban kitört háború kezdete óta több millióan hagyták el Ukrajnát, csak Magyarországra több mint egymillióan érkeztek. Olena a fiaival együtt menekült el a Herszon melletti Mikolajivból, ahol egy orosz tüzérségi rakéta romba döntötte a házukat.
Egyfolytában hullottak a bombák, de semmi mást nem tudtunk tenni, mint hogy bebújtunk a pincébe. Aztán, amint egy picit csendesedett a támadás, elindultunk. Sosem felejtem el azokat az embereket, akik a határon a teljes szívükből segítettek. Akik velünk együtt átélték ezt a szörnyű helyzetet. Nagyon köszönöm az ukrán nép nevében minden magyarnak, ilyen összetartást még soha nem láttunk
– mondta a Ripostnak a fiatal anyuka, akinek a szavait még a tolmácsunk, Olga is megkönnyezte.
A kis Ludmillával pedig egy ukrajnai menekültszállón találkoztunk. Ő a szüleivel és nagyobb testvérével érkezett Kárpátaljára a harcok sújtotta Donyec-medencéből, a borzalmak elől menekülve. De nem sokáig örülhettek megmenekülésüknek. Alighogy eljutottak átmeneti szállásukra, a katonaköteles korú édesapára lecsaptak az ukrán katonai rendészek és rögtön magukkal is hurcolták. Az édesanyjuk még a gyerekekkel volt, de neki is hamarosan be kell vonulnia, mivel ápolónő, és nagy szükség van a háborús sebesültek ellátására. Elmondása szerint az ukrán hatóságok csak arra várnak, hogy a nagykorúság küszöbén álló másik gyermekük betöltse a 18. életévét, mert akkor már ő lehet a kisebb testvére gyámja, és immár legálisan besorozható lesz az anyuka is.
Fekete nap volt augusztus elseje két magyar családban is: ekkor tűnt el Inárcson Bozsik Mária, Budapesten pedig Patály Zsigmond. Gyermekeik azóta is kétségbeesetten keresik szüleiket, ám egyelőre hiába. A 22 éves Maggie, akinek az édesanyja tűnt el, egy ideje hallgatásba burkolózik, ahogy Zsigmond lánya, Fatime is. Ő korábban nagy pénzösszeget ajánlott fel annak, aki édesapja nyomára vezeti, de egyelőre senki nem jelentkezett. Több terepkutatás is történt, ám eddig egyik sem vezetett eredményre az eltűnteknél, pedig mindkettejük lakhelyének és eltűnésének környezetét alaposan megvizsgálták.
A civil keresőknek fel is kellett adniuk a kutatást, az egyetlen remény a rendőrség maradt. A két eltűnés óta csaknem öt hónap telt el.
Öt alkalommal voltam keresni, ebből három alkalommal volt csoportos keresés szervezve. Szomorúan tapasztaltam, hogy nagyon csekély az emberek érdeklődése, és nagyon sokan csak a fotelből osztják az észt, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Nem beszélve arról, hogy sokan inkább összeesküvés elméleteket gyártanak és lefutott körökben okoskodnak
– írta Kapás Attila, aki korábban öt kutatást is szervezett Mária megtalálására. A civil kereső valószínűleg arra célzott, hogy rengetegen kérdezik, miért nem érdeklődik a rendőrség Mária exénél, akiről kiderült, hogy nemrég szabadult a börtönből, ahova éppen azért került, mert bántalmazta párját. A rendőrség természetesen kihallgatta a férfit, aki azt állítja, hogy Mária nem először tűnt el, és egy nemrég elkészült igazságügyi elmeorvosi szakértői vélemény elég súlyos dolgokat állapított meg a nőről. Ezt azonban senki sem erősítette meg.
Zsigmond rendőrségi körözésében az szerepel, hogy bal karján tetoválást visel, a felirat lánya neve: Fatime. El lehet képzelni, micsoda kínszenvedés lehet a gyerekek számára az a tudat, hogy fogalmuk sincs, hol és hogyan lehet a szülőjük, mennyire egészséges, mekkora bajban van. Csak bizakodni tudnak, hogy a hatóságok munkája eredményre vezet.