„Nem tudhatom meg, hová tették a gyermekemet?!” – Egy év után értesült az apa, hogy fia meghalt a magyar börtönben

A szegedi Csillag börtönben raboskodó Pál már öt évet letöltött tíz évre kiszabott szabadságvesztéséből, amikor megszakadt a kapcsolata családjával. Utoljára egy postán küldött levélben jelentkezett, amiben azzal nyugtatta szüleit, hogy jól van. Később azonban kiderült, hogy meghalt a börtönben.

Félreértés áldozatai lettek

Az édesapa azt mondja, ők úgy gondolták, hogy a fiuk megharagudott valamiért rájuk, azért nem ad hírt magáról. A fogvatartott hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt személyekkel (regisztrált kapcsolattartók) tarthat kapcsolatot, például telefonon: meghatározott időben a börtön által biztosított mobiltelefonon vagy közösségi telefonon keresztül. Pál tehát hívhatta volna családját, visszafelé azonban nem megy: a fogvatartottat nem lehet felhívni. A család ezért postán küldött leveket Pálnak, de se kép, se hang.

 „Írtunk neki leveleket az elmúlt egy évben. Választ nem kaptunk, de a levél sem jött vissza” - állítja az édesapa.

Már csak a halálhírről értesültek

Így telt el egy év. Végül úgy döntöttek, személyesen próbálják meg felvenni Pállal a kapcsolatot. 

„Az idősebb fiam bement a börtönbe, ott annyit mondtak neki, hogy a fiam meghalt, és érdeklődjünk a berettyóújfalui rabkórházban, mert oda szállították” – mondja az apa, aki állítja: ezután küldtek elektronikus levelet a rabkórháznak, de választ nem kaptak. Annyit tudnak még, hogy gyermekük testét elhamvasztották. 

„Nálunk nem is szokás a hamvasztás” – mondja kétségbeesetten az édesapa, aki egyelőre azt sem tudja, hol vannak gyermeke maradványai. „Nem tudhatom meg, hová tették a gyermekem?!” - kérdezi kétségbeesetten. Roma szokás szerint megtartották a kétnapos virrasztást, mikor értesültek a halálhírről, de holttest nélkül. Hogy miben halt meg a fiuk, nem tudják. Pál 42 éves volt, három, már felnőtt gyermekét hagyta hátra. A család – joggal – szeretné tudni, hogy miben halt meg hozzátartozójuk, hol vannak a hamvai, és vajon őket, a hozzátartozókat és regisztrált kapcsolattartókat miért nem értesítették arról, hogy Pál elhunyt.

Az Egészségügyi Központhoz fordulhatnak

Megkerestük a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának Kommunikációs Főosztályát, ahol arról tájékoztatták a Ripostot, hogy jogszabály rendelkezik a fogvatartott halála esetén szükséges teendőkről és minden esetben a jogszabályban meghatározottak alapján járnak el.

„Szakmai protokollunk szerint ilyenkor kollégáink a fogvatartott nyilvántartásba vett kapcsolattartóit soron kívül kiértesítik. Sajnos előfordulnak olyan esetek, amikor a börtön valamennyi hivatalos kapcsolattartót megpróbál kiértesíteni, de a megadott elérhetőségeken egyiket sem lehet elérni. Amennyiben az elhunytnak nincs hozzátartozója, illetve a kiértesítés nem jár eredménnyel - vagy olyan személy, aki az elhunyt temetéséről gondoskodni nem képes -, a temetésről a halálozás helye szerint illetékes önkormányzat intézkedik, amelyre annak köztemetőjében kerül sor. A Büntetés-végrehajtás Egészségügyi Központja hozzátartozó érdeklődésére minden esetben tájékoztatást ad” – közölték lapunkkal. 

A hatályos jogszabályok szerint konkrét személyről nem adnak tájékoztatást a személyes adatok védelme érdekében, így arra választ, hogy Pál esetében vajon hol csúszhatott hiba a gépezetbe, hol vannak a hamvai, nem kaptunk választ.

Ezt teheti a család

A Büntetés-végrehajtás válasza alapján a család most az egészségügyi központnál, tehát a berettyóújfalui rabkórházban tud érdeklődni. Ezzel kell újra próbálkozni - mivel azt állítják, hogy ezt egyszer már megtették, sikertelenül. Elektronikus levél helyett érdemes tértivevényes postai levelet küldeni, mivel annak átvételéről van bizonyíték, így a válasz elmaradása esetén jogi úton szerezhetnek érvényt kegyeleti jogaiknak.