tóth gabi
A kislány azért harcol, hogy újra járhasson.
Rebeka olyan volt, mint bármelyik másik gyermek, egészen 3 éves koráig, amikor a szülei észrevették, hogy nem akart sétálni. Ekkor még nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a dolognak, ahogy annak sem, hogy az általános iskolában lassabban futott, mint a többi gyerek – hiszen senki sem egyforma. Már 9 éves volt, amikor a nagymamája észrevette, hogy baj van. Ő szólt az édesanyának, Andreának: a kislány nem tud rendesen felállni és leguggolni.
„Először el se hittem, hiszen minden nap láttam, és nem tűnt úgy, hogy gond van. Megkértem, hogy guggoljon le, de nem akart: azt mondta, nem tud. Döbbenten kérdeztem, hogy mióta nem tud? Erre csak meghúzta a vállát. Megkapaszkodva mégis megpróbált leguggolni, de összerogytak a lábai. Tudtam, itt nagyon nagy bajok vannak, mert az nem normális, hogy egy kislány lába így összezuhanjon” – emlékezett vissza az édesanya, majd folytatta: „Az ortopédián korábban csak annyit állapítottak meg, hogy bokasüllyedése és lúdtalpa van. Visszamentünk, de azt hitték, csak hisztizik. Nem hagytam annyiban, és rengeteg vizsgálat következett. A doktornő ekkor már a járásából meg tudta állapítani, hogy tényleg gond van. Megfogta a kezemet és bólogatott, hogy »anyuka, baj van«. Ekkor Rebeka még fel tudott kelni, de nehezen. A vizsgálatok pedig kimutatták, hogy izomsorvadása van, a pontos diagnózist pedig két éve kaptuk meg, amikor a 7. hónapban voltam várandós a harmadik gyermekemmel. Nem tudták, mire lehet számítani az izmai leépülésével kapcsolatban, így azt mondták, hogy készüljünk fel, el is veszíthetjük.”
A megpróbáltatások itt még nem értek véget, ugyanis kiderült, hogy a kislánynak Hodgkin-limfómája van, ami a nyirokrendszer rosszindulatú daganatos megbetegedését jelenti. Megkezdődtek a kemoterápiás kezelések, ez 5 és fél hónapig tartott. A harmadik stádiumban volt ekkor, ám sikerült legyőznie a betegséget. A kemoterápia alatt azonban sokat romlott Rebeka izmainak állapota, a gerince is elkezdett görbülni. Ebben az időben már sokszor elesett, így biztonságosabb volt, hogy kerekesszékbe ült.
Rebeka hisz a gyógyulásban és küzd, hogy még többet tudjon fejlődni.
„Mi, szülők, többször vagyunk mélyponton, de ő sosem. Ő emel fel minket, amikor azt mondja »eddig is volt valahogy, ezután is lesz, meg fogom oldani«. Rendszeresen jár gyógytornára, úszni, hogy minél több izmát átmozgassa és fejlődést érhessen el. Mióta a Borsóházba járunk speciális fejlesztésekre, rengeteget javult az állapota a szakemberek szerint is. Azt még ők sem tudják megmondani, hogy mennyit tud még fejlődni, de ahogy Rebekát ismerem, nincs előtte lehetetlen, és az biztosan kijelenthető, hogy életminőségbeli javulást tud elérni a fejlesztések által” – szögezi le az anyuka a Ripost-nak. „Ő most lesz 18 éves, már nagylány, és tudja, hogy szeretne önálló lenni, és idővel önálló életet élni és dolgozni. Ezért küzd, ez az álma, és egyáltalán nem lehetetlen, hogy valóra válik, már csak azért sem, mert egy igazi kis harcos” – mondta Andrea, aki hisz abban, hogy Rebeka újra járni fog. Az ehhez vezető út még a lány előtt áll, ám ehhez segítségre van szükségük, hogy a fejlesztések árát kifizessék. Erre 950 ezer forintot kell összegyűjteniük. Ide kattintva tudod elérni a számlaszámot, ahová adományt tudsz utalni Rebekának.