700 lelet idézi meg az Árpád-kort Székesfehérváron

Minden idők legnagyobb Árpád-kori emlékeket felvonultató tárlata nyílt meg Székesfehérváron, a Szent István Király Múzeumban Királyok és Szentek – Az Árpádok kora címmel. A 700 lelet több mint 10 országból érkezett hozzánk és csak június 15-ig marad itt.

Képzeljük el az államalapítás korát, ismerjük meg azon szereplőit, akikről eddig csak a történelemkönyvben olvastunk – ez a célja annak a kiállításnak, ami bemutatja a honfoglaló magyarokat, a királyi temetkezési szokásokat, elmagyarázza a családi kapcsolatokat és bemutatja, hogyan terjedt el Magyarországon a keresztény vallás.

Az országalapítás egyik leglényegesebb mozzanata a királykoronázás. Az 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén megkoronázott I. István szimbolikus értelemben is a keresztény országok közösségébe vitte be a Magyar Királyságot. A középkorban a koronázási szertartást a székesfehérvári bazilikában, I. István temetkezési helyén az esztergomi érseknek kellett elvégeznie, azzal a koronával, melyet a közfelfogás Szent István koronájaként tart számon.

Az Ómagyar Mária-siralom egyike a legismertebb és legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű vers. A XIII. században íródott egy latin vers átköltéseként, a latin nyelvű Leuveni kódex lapjaira. 1922-ben fedezték fel abban az anyagban, amit a Leuveni Katolikus Egyetem vásárolt egy müncheni könyvkereskedésben. Az értékes kódex 1982-ben került a magyar állam tulajdonába. Régi magyar írással készült. Az eredeti mű szerzője feltehetőleg egy Domonkos-rendi szerzetes, Gotfrid, a párizsi Szent Viktor-apátság helyettes házfőnöke volt.

A kiállítás egyik különlegessége Szent István kardja, amely Prágából érkezett Székesfehérvárra. A fegyver egykor Gizella hozománya lehetett. István a még apja által létrehozott német szövetségnek köszönhetően megjelenő, nehézfegyverzetű lovagok segítségével legyőzte trónkövetelő nagybátyját, Koppányt és befejezte központosító harcait. Mögötte látható az egyetlen fennmaradt Árpád-kori sisak.

A jászberényi Jász Múzeumból hozták Székesfehérvárra az ország egyik legrégebbi történelmi ereklyéjét, a Jászkürtöt, amelyhez egyik legszebb hősi magyar mondánk, Lehel mondája fűződik. A kürtöt csak a XVII. századtól tartják Lehel vezér híres kürtjének. A gazdagon faragott, elefántcsont kürt a XII. század második felében Kijevben vagy Magyarországon készülhetett. Arról, mikor és hogyan került Jászberénybe, biztos adat nincs, feltételezhető, hogy valamelyik jász vezér kapta ajándékba. A kürt eddig ismert legkorábbi ábrázolása, amelyet Jászkisér város egykori pecsétje őrzött meg, 1543-ból való. A török hódoltság után a kürt képe rákerült Jászberény város, a Jász-Kun Kerület, valamint a jászsági községek címereire, pecsétjeire, fontosabb iratokra, tárgyakra, még a házak homlokzatára is. A kürt ma is a jász összetartozás legfőbb szimbóluma.

IV. Béla király aranypecsétjének előlapja: a király trónszéken ülő alakja, fején nyílt koronával, jobbjában liliomos kormánypálcával, baljában aranyalmával.

István uralkodása idején születtek az új rend alapjait megfogalmazó törvények, nyugati mintára megkezdődött a saját oklevélkiadás és pénzverés, ezeket a pénzeket egy csontban elrejtve találták.

Az Árpád-kori magyar zászló nagy ritkaság, a svájci magyar nagykövetség közreműködésével kerülhetett most Székesfehérvárra.

A kiállítás június 15-ig naponta 8–20 óra között látogatható a Szent István Király Múzeum Fő utcai épületében. Részletes információk az arpadok.hu internetes oldalon.

További részleteket láthatsz és olvashatsz a kiállításról a Ripost7 április 5-én megjelent számában. Keresd az újságárusoknál!