RETRO RÁDIÓ

Fantasztikusak a magyarok! - mondta Viktória, a kárpátaljai óvónő

Fantasztikusak a magyarok! - mondta Viktória, a kárpátaljai óvónő
Ripost
Szerző
Ripost
Létrehozva2022. 03. 06. 14:40
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Ripost

Fáradt, meggyötört emberek várják a segítséget, akik a háború elől menekülnek.

Zavarodott, ijedt asszonyok és fáradt kisgyerekek tömege várja a segítséget a beregsurányi és tiszabecsi határátkelőn. Azonban az összefogás hatalmas, a magyarok egy emberként állnak a háború elől menekülők mellett.

Rohangáló önkéntesek tucatja tartja a frontot a tiszabecsi iskolában, ahol most tanítás és diákok helyett tolmácsok, önkéntesek hada sürgölődik. Az intézményt ugyanis a háború kitörése után menekültközponttá alakították, itt szeretetszolgálattól kezdve a helyieken át, egészen a messziről érkezett önkéntesekig azon van, hogy segítsenek az ide sereglőkön. A meggyötört idősek, nők és gyerekek volánbuszokon érkeznek a központba, ahol egy önkéntes hatalmas mosollyal meleg teát és levest nyom egy átfázott anya és két kisgyereke kezébe:

Igyanak, egyenek, kedves, biztosan átfáztak 

- simogatja meg a gyerekek fejét. Anyukájuk először mosolyodik el. Elárulta: öt napja szinte aludni sem tud a félelemtől.

„Ötödik napja jövünk, majdnem egy napot álltunk a határon. Kijev mellől indultunk a három gyerekkel, a férjem ott maradt” - mondta elcsukló hangon.

„Minden egyes nap rettegek, féltem a férjem, miközben valahol még mindig nem fogtam fel, hogy ez velünk történt. Öt napja alig alszok, annyira féltem, hogy elakadunk a gyerekekkel. Most, hogy átléptük a magyar határt, először vagyok nyugodt” - mondta. 

Az adományok eközben is érkeznek, a raktárban szinte már a plafonig ér, de minden segítség elkél, hisz rengetegen jönnek. Ottjártunkkor egy kerekes székes férfiért kellett a határhoz szaladni, neki mentősök segítettek.

A magyarok fantasztikusak, a határőrök kedvesek, és itt mindent megtesznek értünk

- mondta Viktória, a kárpátaljai óvónő, aki kutyusával, Mollyval érkezett.

 

Fotó: Bors/Knap Zoltán

„Innen Budapestre megyek dolgozni, remélem, sikerül. Imádom a gyerekeket, szóval szívesen dolgoznék itt is óvónőként, de lehet, hogy erre akkor lesz csak lehetőségem, ha hazamehetek” - magyarázta. Bízik benne, hogy a háború minél előbb véget ér.

Bizakodunk, de ki tudja, mi lesz 

- ingatta a fejét. Kattints a képre a galéria megnyitásához!

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.