tóth gabi
Egy súlyos lovasbaleset és másfél év rehabilitáció után újra kellett tanulnia mindent Melindának. Most kalózos műsorral lép fel a félig vak pónijával a „lósuttogó”.
Szörnyű lovasbaleset érte a fiatal nőt, aki fél szemére megvakult, és a bal oldala időlegesen lebénult. Tászler Melinda azonban másfél év rehabilitáció után visszatért szeretett állataihoz, és Morti nevű, ugyancsak félig vak pónijával terveik szerint járják majd az országot egy kedves, kalózos produkcióval és a show-műsort követő szakmai előadással képviselik a felelősségteljes állattartás fontosságát. A lovas szabadidomítóként tevékenykedő Melinda négy éve szenvedett súlyos balesetet, ami után bő másfél évig tartott a felépülése. A 32 éves nő azonban úgy döntött, nem adja fel, azóta saját példájával motivál másokat: mindig van újrakezdés!
„2018. július 15-én az egyik tanítványomnak a lova többször rendben megcsinálta a feladatot, majd egyszer csak átgyalogolt rajtam, és megtaposta a fejemet„ – mesélte Melinda a Metropolnak a szörnyű balesetet -„Súlyos koponyasérülést szenvedtem, ami után az orvosok több napra mélyaltatásos kómába helyeztek. Közben koponyalékelést is kellett csinálniuk a nyomás csökkentése miatt.”
Az orvosok a felébresztése után közölték vele a lesújtó hírt: a fél szemére végleg megvakult. Ráadásul a bal oldala jó időre lebénult, újra meg kellett tanulnia járni, és memóriaproblémái is voltak.
„Arról a napról nem maradt emlékem. Nem tudom például felidézni, hogy a ló száguld felém, és letipor, de az azt követő másfél évem is csak foszlányokban van meg. Amíg kómában voltam, a szüleimtől még azt is megkérdezték, hogyha agyhalott maradok, akarnak-e engem szervdonornak. Elméletileg élnem sem kéne, de ahhoz képest egész jól nézek ki„ – nevet a fiatal nő.
A baleset után a lovas világ összefogott, és egy jótékonysági licitet indítottak értem,és egy rendezvény által is gyűjtöttek a számára. A szülei pedig – amíg gyermekük lábadozott – kicsinosították a tanyát, amit pont a balesete előtt vásárolt meg. Melinda pedig ismét visszatért három kedvenc lova közé, és felkarolta „sorstársát”, egy félig vak pónit, Mortit.
„A mindössze 78 centis kis lovat egy nagyobb társa rúgta meg, így vesztette el a látását” – mesélte Melinda. – „Mivel én is pont a jobb szememre nem látok, kaptunk az alkalmon, és a hátrányunkból kovácsoltunk előnyt: kitaláltuk a kalózos műsort. Édesanyám csinált mindkettőnknek szemkötőt, Mortikának pedig szereztem egy plüsspapagájt, amit egy hevederre erősítettem. Így született meg a kalózos produkció, amivel már külsős helyszínen is felléptünk.„
Melinda 8 éve tartó előadói karrierének csúcspontja az volt, amikor egy korábbi ismerősének gyerekcsapata érkezett hozzá a tanyára.
„Az ismerősöm másnap kikérdezte a gyerekeket, hogy mi volt az előadás tanulsága. Azt mondták: „a hátrányból csinálj előnyt” , „sose add fel”, „élj stresszmentesen” – emlékezett vissza elérzékenyülve Melinda, aki úgy érzi, sorsszerű volt a balesete, hogy változtasson eddigi életén. A baleset kapcsán több üzenetet is kapott, amikben súlyos balesetből lábadozók írták neki, hogy az ő példája tartotta bennük a lelket, hogy soha ne adják fel.
„Adott a sors egy nagy pofont, hogy reformáljam meg az életem. Hogyha nincs a balesetem, akkor nem hozok meg olyan döntéseket – akár a szabadidomító munkámat, akár az életemet illetően- amik már a „régi életemben” is várattak magukra. Én agysérültként is fel tudtam állni, és ma is ugyanúgy állatokkal foglalkozom. A mindennapokban gyakran elfelejtjük, hogy mennyire fontosak az olyan apró dolgok, mint hogy hogyan lépjünk, és hogyan helyezzük a testsúlyunkat a lábainkra. Sokszor csak akkor értjük meg, hogy apróságoknak tűnő dolgok milyen fontosak, mikor már eltűnnek az életünkből…”
Keretes: Vizestál fölött „díjugrat” a kis póni
Tászler Melinda mesélt a Metropolnak a kalózos produkció kulisszatitkairól is .
„Mortinak van egy nagyobb zsámolya, amire anyukám farostlemezből csinált kalózhajó motívumot, erre áll fel. Az ugrást úgy csináljuk, mint a díjugrató versenyeken is szokás, hogy a tengert szimbolizáló vizes tálca van az akadály alatt, így alapul véve a versenyszerű, díjugrató vonalat Van rumos hordónk és egy gumicápánk is, ezek is a műsor részei„ – avatott be minket a lovaselőadó.
„Szerintem világszerte egyedülálló ez a produkció, mert ki az a hülye, aki félvakon, egy félvak pónival szabadidomít?” – tette hozzá mosolyogva.
A szabadidomítás során partnerré válik az ember és a ló
A szabadidomítás során a lovasedzők azt a nyelvet használják, amelyet a lovak is. Ez pedig nem más, mint a testbeszéd. A „lósuttogók” ilyenkor nem eszközként, hanem társunkként kezelik a patásokat. Figyelnek a jelzéseikre, érzéseikre és kérnek tőlük, nem pedig elvárnak feladatokat. A szabadidomítás két legfontosabb tényezője a türelem és a nyugalom.