Ripost7: Így csomagolták össze a Néprajzi Múzeumot – Videó

Elképesztő, hogy összecsomagolták a Néprajzi Múzeumot: több ezer hímes tojást, tízezer óceániai tárgyi emléket, Bartók és Kodály gramofon-viaszhengereit, összesen több mint 250 ezer értékes tárgyat kellett becsomagolni és elköltöztetni az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központba, ahonnan a kiállításra szánt darabok végleges helyükre, a 2022-ben megnyíló városligeti új Néprajzi Múzeumba kerülnek. Még a szakemberek se hitték el, hogy ez komolyabb veszteségek nélkül sikerülhet. A Ripost7 tanúja volt a be- és kicsomagolásnak.

Nem való a palota múzeumnak

„Ha belegondolunk, hogy amikor egy család költözködik, annak a megszervezése és lebonyolítása sem egyszerű, akkor elképzelhető, hogy a Néprajzi Múzeum kis világainak, mint az ázsiai vagy az afrikai gyűjtemény, a több tízezer erdélyi textil és hétezer hímes tojás költöztetése mekkora feladat. Nem véletlen, hogy több évig készültünk rá” – ecsetelte a nehézségeket a Ripost7-nek dr. Kemecsi Lajos, az intézmény főigazgatója a Kossuth téri épület aulájában, az utolsó szállításra váró dobozok között állva.

Most érkezett vissza a Szabolcs utcából, ahol a Liget Projekt keretében megépült új Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) található. Itt raktározzák a Néprajzi Múzeum óriási gyűjteményét, és a főigazgató a két épület között ingázva felügyeli a munkálatokat. A Kossuth téri épület lassan kiürül, a műtárgyak többségét már elszállították. „A több mint negyedmilliónyi műtárgyhoz kapcsolódóan van több millió oldalnyi dokumentációnk, több százezer fényképünk, filmjeink és olyan gyűjteményeink, amiket bonyolult elköltöztetni.”

S hogy miért nem volt jó ott, ahol voltak?

„Ez egy palota, nem múzeum, nem lehetett a műtárgyaknak ideális környezetet teremteni, de a munkatársaknak és a látogatóknak sem” – válaszol Kemecsi. „Számos kompromisszumra kényszerültünk. A raktárbázist és az új múzeumot a mi igényeink és javaslataink alapján tervezték és építették. A múzeumunknak az elmúlt 150 év alatt soha nem volt saját épülete, saját raktára. A munkatársaim, a muzeológusok, gyűjteménykezelők számára az itteni anyag megőrzése és bemutatása szenvedély, hivatás, szívügyünknek tekintettük, hogy végre méltó, biztonságos körülmények közé kerüljenek a gyűjteményeink.”

Egyenként kellett számba venni a 250 000 tárgyat

Először is minden egyes tárgyat számba kellett venni, ami nem is volt olyan egyszerű!

„A szakmai nyilvántartó adatbázisunkba minden műtárgy jellemzői be vannak vezetve, de volt néhány hiány, ez remek alkalom a pótlásra, a költözéssel felfrissül az adatbázis is” – mondta a Ripost7-nek Odler Zsolt, a múzeum Nyilvántartási és Digitalizálási Főosztályának vezetője.

Elárulta: sokan kételkedtek abban, hogy ez sikerülni fog ekkora anyagnál. Minden egyes tárgy QR-kódot kapott, a legapróbb medálok is. „Ezért kellett már 2017-ben bezárnunk. Nem elég a kódot megcsinálni, annak mutatnia is kell valahová.”

Hozzátartozik, hogy bár évek óta áttértek a digitális fotózásra, még mindig voltak olyan tárgyak, amelyek régen érkeztek, és csak fekete-fehér papírkép volt a nyilvántartásban. Most viszont több mint 100 ezer műtárgy érhető el digitálisan is az online múzeumi felületeken.

„Ha minden megvan digitálisan, nem kell 50 dobozban, 10 ezer karton között kotorászni, hanem 1-2 gombnyomással előkereshető. Szállításkor, raktározáskor, az új múzeum berendezésekor ugyanúgy követhetők a tárgyak a QR-kód segítségével, ahogyan az áru, amit megrendel az ember interneten” – magyarázza dr. Gyarmati János muzeológus.

A gyűjtő személye is fontos

A szakember ottjártunkkor éppen az Óceánia gyűjtemény utolsó darabjainak a becsomagolását felügyelte. Az egyik dobozon a 9864. sorszám áll, ez azt jelenti, hogy már közel 10 ezer csomagot szállítottak át az OMRRK-ba.

„Ezek pont nem a legizgalmasabb leletek, amiatt érdekesek, aki gyűjtötte azokat az 1920–30-as években” – magyarázza a muzeológus. „Rohen Géza pszichoanalitikus és néprajzos volt, azért került Ausztráliába, mert Freud tanítványaként az Ödipusz-komplexussal foglalkozott, a törzsi társadalmakban is vizsgálta és ezzel párhuzamosan gyűjtött tárgyakat is, 400 tárgy került ide tőle. Sajnos a hozzájuk kapcsolódó jegyzetek elvesztek, de készített fonográffelvételeket is, azok a hengerek megvannak.”

Legnehezebb volt a hímes tojások és a viaszhengerek szállítása

Sokkal nagyobb kihívás volt a negyedtonnányi fotónegatív elszállítása vagy például a hímestojás-gyűjtemény.

„Szó szerint hímes tojásként kellett kezelni több mint 3000 tojást, amiket speciális tárolórekeszekben csomagoltunk el úgy kibélelve, hogy a tojások ne mozoghassanak, így ne sérüljenek” – tette hozzá Odler Zsolt.

„A másik nagyon sérülékeny gyűjtemény a viaszhengereké volt. Az első fonográf viaszhengerekre rögzítette a hangot és a néprajzi múzeum őrzi a legkorábbi, Európában rögzített népzenei gyűjtéseket, Vikár Béláét, de itt vannak Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak az első gyűjtései is. Ez hihetetlen értéket képvisel” – magyarázza Kemecsi Lajos.

„Volt olyan tárgy is, amihez egyedi csomagolószetteket kellett gyártanunk, például a vesszőből font varsákhoz, amik igen törékenyek, vagy a több száz éves távolkeleti tárgyainkhoz.”

Odler Zsolt a türelemüvegek szállítását emelte ki.

„Egy palackban felépítenek csipeszekkel egy csodát, van ebből 17–18. századi is, ezt sokszor bányászpalacknak is hívják. Ezeknek a restaurátoraink külön gyártottak dobozokat úgy kibélelve, hogy a tárgy ne tudjon mozogni benne.”

Mások is hasznosíthatják majd a tapasztalatokat

Mivel még ekkora műtárgyköltöztetésre közel, s távol nem volt példa, a múzeum munkatársai innen-onnan csipegették össze az információkat, és sokszor ők maguk találtak megoldást. Felvették a kapcsolatot azokkal a hasonló, nagy rekonstrukción vagy költözésen átesett társintézményekkel, akik megosztották velük a tapasztalataikat. A raktárbázis tervezéséhez például a British Museum épülő raktárbázisának tervezőivel beszéltek, sőt meg is látogatták a brit kollégákat a tervezés, a kivitelezés és a beköltözés során is. „Sok tanulságot felhasználtunk, de számos olyan dolog volt, amit nekünk kellett kitalálni, mert nem volt rá minta. Ezt megkönnyítette, hogy a gyűjteménykezelőink, a restaurátoraink és a múzeológusaink rengeteg időt töltöttek már a gyűjtemény megismerésével, így jól tudták, milyen igényei vannak egy tárgynak, milyen környezetre van szüksége, hogyan lehet csomagolni. Sokszor ők találták ki és építették meg azokat a kalodákat, tartószerkezeteket, speciális dobozokat, amikben az extrém tulajdonságú tárgyakat költöztettük, és a raktározásra is gondoltunk előre. Meggyőződésem, hogy ennek a költözésnek a tapasztalatait közvetlenül hasznosíthatják más magyar és nemzetközi intézmények” – vélekedik a főigazgató.

A kicsomagolás sem egyszerű

Amikor elindítottak egy dobozt az útjára, már tudták, hogy a benne lévő tárgy hová érkezik, az új raktárbázis melyik szintjén, raktári blokkban, melyik polc melyik fiókjába kerül.

Az OMRRK épületében már zajlik a kicsomagolás.

„1-2 sérüléstől eltekintve minden rendben zajlott. Pedig volt a szakmában, aki azt mondta, hogy legalább a gyűjtemény 10 százaléka tönkremegy” – magyarázta Odler Zsolt. „Közép-Európában ilyen szintű műtárgyköltöztetésre még nem volt példa, így nem volt tapasztalat sem. Szakmailag hatalmas eredmény, amit a múzeum elért.”

Az OMRRK raktárában rengeteg fegyvert látunk, ami az afrikai gyűjtemény része. Földesi Edina muzeológus éppen rendszerezi őket. Megméri az asztalon fekvő dárdát, majd a rendszerben pótolja a hiányzó adatot.

A legrégebbieket gróf Teleki Sámuel gyűjtötte, aki 1887–88-ban vezetett felfedezőutat Kelet-Afrikában, és onnan sok fegyvert hozott.

„Ezek hadizsákmányok, a helyi törzsektől, a kikujuk lándzsái és pajzsai. Ezekkel támadtak a lőfegyveresek ellen, ki lehet találni, ki húzta a rövidebbet” – magyarázza a muzeológus. „1902–1903-ban Bornemissza Pál báró pedig egymaga 2500 tárgyat hozott a múzeumnak, szintén sok fegyvert. Ezeken kívül az Afrika-gyűjteményben vannak ékszerek, mindennapi használati tárgyak, hangszerek, szerszámok, öltözetek, bútorok, párnák, edények. Üvegből van kevés, az nem tipikus afrikai tárgy.”

Interneten is látható lesz a múzeum

A gyűjtemények a magyar állam tulajdonát képezik, a Néprajzi Múzeum csak a kezelője. A múzeum most épülő új helyén nem mindent mutatnak majd be, de az interneten is elérhetővé válnak a tárgyak. „A tárgyak között sok olyan is van, amit csak időszaki kiállítás vagy múzeumpedagógiai foglalkozás miatt vesznek elő, lehet, hogy tízévenként egyszer. Ennek ellenére fontos, hogy mindet megőrizzük! Most, hogy részletes nyilvántartás készült róluk és QR-kóddal vannak ellátva, digitalizáltuk is az állományt, közzé tudjuk tenni különböző tartalmi rendező elvek alapján, akár az interneten keresztül is. Ezáltal nemcsak a hozzánk közvetlenül látogatók ismerhetik meg az új épületben, hanem a föld bármely pontjáról lehet kutatni majd a tárgyakat.”