Minden nap gyászol Lajos bácsi – egy éve ragadta el a patak a feleségét

Házát, veteményesét szerette volna menteni férjével, de a villámárvíz miatt elragadta a patak és megölte Marika nénit, a 66 éves tótvázsonyi asszonyt egy évvel ezelőtt.

Pillanatok alatt következett be a tragédia: Marika néni meghalt, miközben mindössze azt védte volna, amiért egy életen át dolgozott: házát és veteményesét. És azért kellett meghalnia, mert más falubeliek nem tisztítják, sőt, némelyek rendszeresen eltorlaszolják öntözési céllal a patakot...

Marika néni és férje, Lajos évek óta tudta, hogy egyszer nagy baj lehet a család kertjén is átfutó patakkal, amit mások rendszeresen eltorlaszoltak, és már szóltak is érte az önkormányzatnak… Mint a Ripost akkor megtudta, az elhunyt asszony férje már 2017-ben panaszt tett az önkormányzatnál, ez az akkori képviselő-testületi jegyzőkönyvből derül ki. „A gond a pataknál van. Az ő részét már kipucolta, de fentebb tele van fával és nincs megtisztítva. Ha sok az eső, viszi az egész kertjét” – áll a jegyzőkönyvben, amely Tótvázsony polgármesterének, Sipos Ferencnek is tartalmazza a válaszát.

A Blikk a tragédia évfordulóján felkereste a 80 éves kőművest. Kiderült: a kis völgyben, ahol elragadta a patak Marika nénit, az egykori mintakert helyén most szabadon burjánzik minden. Az öreg mindennap leballag oda gyászolni a feleségét.

Lajos bácsi azóta siratja a régi életét – írja a lap. Már nem nézi aggódva az eget, hogy mikor jön a vihar, ami veszélyezteti az egykor imádott kertjét. Már nem köti le magát a konyhakert gondozásával. Hadonászva magyaráz, közben mardossa a düh, amiért évtizedekkel ezelőtt Tótvázsonyba költözött. Úgy érzi, már az egész falu ellene fordult. És nem érti, miért.

„Tavasszal messzire hajítottam a lapátot, amikor a fiam szólt, hogy ne rostáljam át még egyszer a földet, mert a kert nem a miénk, hanem a szomszédé. A volt menyem a tudtom nélkül adta el neki„ – kesergett a Blikknek Lajos bácsi. „Azóta nem nézek a kertre, amit 22 évig gondoztam a feleségemmel. Az ismerősök megdöbbentek a látványon, és nem értik, mi lelt, hogy így hagytam pusztulni a veteményest, amit még ősszel csapatostul érkező iskolás gyerekek csodáltak.”

Most aszály van, a patak medre csontszáraz. Lajos bácsi még mindig magát hibáztatja, a családjával is harcban áll. Bár a fia a felső szinten lakik, nem beszélnek egymással, csak papíron üzengetnek. Az unokáihoz sem szól, azt mondja, a menye marta el őket.