tóth gabi
Polgár Anna 17 éven át volt egy multinacionális cég középvezetője. Embereket irányított, ügyeket intézett, napjai nagy része konferenciákkal telt. Ő viszont másra vágyott. Szobalánynak állt egy folyami hajón.
Elképesztő váltás: vezető pozícióból lépett ki és lett szobalány a magyar nő! Polgár Anna 17 éven keresztül középvezetőként dolgozott egy multinacionális cégnél. Feladatokat osztott, ügyeket vitt, konferenciákon vett részt. Ám ő másra vágyott. A Ripost7-nek arról a kalandos és kacskaringós útról mesélt, ami egy budapesti irodából Aphrodité szigetéig vezette, ahol még a szerelem is rátalált.
„A multinál töltött utolsó években már nem tudtam magaménak érezni, amivel foglalkoztam. Arra vágytam, hogy rátaláljak arra, amit szeretek is csinálni, ezért elkezdtem önfejlesztéssel foglalkozni” – kezd bele a történetébe Anna.
„Könyveket olvastam arról, hogyan legyünk boldogabbak, coachokhoz jártam, balettozni és salsázni tanultam. Minden hajón van olyan, hogy crew show. Ez egy kis előadás, amit a legénység ad elő az utasok szórakoztatására. Mi a kollégáimmal, a recepciós és pincércsajokkal kánkánt adtunk elő Franciaországban, amikor a Szajnán hajóztam. Még egy tánctanári képzést is elvégeztem, mert azt gondoltam, az az én utam. Végül rájöttem, hogy mégsem, és továbbra sem tudtam, mivel is kellene foglalkoznom. Egy dologban viszont biztos voltam: legalább egy éven át nem akarok számítógép előtt ülni. Fizikai munkára vágytam” – mondja Anna. Viszont a pénz is fontos volt számára.
„Az anyagiakat nem akartam lejjebb adni, hiszen egyedülálló voltam. Aztán egyszer csak a szemem elé került egy hajós munkaajánlat, és úgy döntöttem, ez lesz a megfelelő a váltáshoz.”
Anna felvette a kapcsolatot egy ügynökséggel és elvégzett egy szobalány-tanfolyamot. Majd szobalány lett belőle.
„Olyan volt, mintha valaki vörös szőnyeget görgetett volna a lábam elé. Minden készen állt, hogy elkezdjem az új életemet, de még hezitáltam. A végső lökést a kolléganőm búcsúztatója adta meg. 35 évig dolgozott a cégünknél, amikor nyugdíjba ment. Ez hatalmas pofon volt. Arra gondoltam, én biztos, hogy nem akarok még egyszer 17 évet eltölteni ugyanazon a munkahelyen.”
Polgár Annak azt mondja, a multinacionális cég középvezetői pozíciója biztonságos langyos víz volt, amit nehéz volt otthagyni és kényelmetlen kimászni belőle, de végül beadta a felmondását. A fia, Dani ekkor 21 éves volt és önálló, így már semmilyen akadály nem állt előtte.
„Felmondtam, és belevágtam a hajós munkába, szobalány lett belőlem”
Anna néhány hét után Belgrádban szállt fedélzetre. „A fancy multis létből belecsöppentem egy hajónak az alagsorába. A mosodába kerültem. Óriási váltás volt. Precíz gondossággal kellett hajtogatni a kivasalt törülközőket és ágyneműket, de a projektek és meetingek után a mángorló melletti munka olyan volt nekem, mint egy meditáció. Imádtam!” – nevet Anna.
„Ez nem egy multikultúra, ahol a munkatársak kommunikációs tréningeken vesznek részt. Voltak, akik kiközösítettek, és a munka többi része is kemény fizikai kihívás volt. Néha potyogott a könnyem vécépucolás közben, mert annyira fáradt voltam, vagy konfliktusba keveredtem. Sokszor fel is tettem magamnak a kérdést: jól van, Anna, akkor visszamész a multihoz?! És a válasz még mindig az volt, hogy nem. Ez segített, hogy összeszedjem magam” – árulta el a módszert, ami segített neki átlendülni a nehézségeken.
Amikor Anna szerződése lejárt a hajón, hazautazott, és elvégzett egy bármixertanfolyamot, mert úgy érezte, eleget volt szobalány, nem akarta már folytatni a takarítást.
„Az új hajós szerződésem már a zsebemben volt, de rátaláltam egy ciprusi bármixerállásra. Megpályáztam és elnyertem. Először bárpincérnő lettem Páfoszon, majd a hotel vendégkapcsolatokért felelős munkatársa. Egyszer egy pár arról panaszkodott, hogy unatkoztak a nyaralásukon. Akkor jött az ötlet, hogy csináljak egy saját utazásszervező céget, ami izgalmas és egyedi programokat is kínál, kifejezetten a magyar vendégeknek. Így jött létre a Ciprusi Nap vállalkozásom, amit a szállodai munkám mellett fejlesztek. A célom, hogy én lehessek az a magyar, aki a legjobban ismeri Ciprust” – mosolyodik el Anna.
„Kell a fokozatosság”
„Előkészítés nélkül senkinek nem tanácsolnám, hogy az ismeretlenbe ugorjon. Főleg, ha biztos jövedelmet hoz a munkája. Kell a fokozatosság” – vallja Anna. Persze a változtatásnak mindig van rizikója. Mint mondja, mindent nem lehet előkészíteni, de meg kell próbálni. Hinni kell benne, hogy rátalálsz arra, amit csinálni szeretnél. Vannak letérők, de ez nem szabad, hogy eltántorítson.
Anna minden olyan programot kipróbál és minden helyet felkeres, amit kiajánl az ügyfeleinek, legyen az buggyzás, kirándulás vagy egy jó kis étterem Cipruson.
„Rengeteg eldugott kis vendéglőt fedeztem fel, ahol le is tesztelem az ételeket. Ciprus azon arcát is meg szeretném mutatni az ügyfeleimnek, amelyet kevesen ismernek. A helyi cicás farmról például kevesen tudtak, mára viszont sokak kedvence lett.”
Anna már egy ideje a hotelben dolgozott és bár a munkáját szerette, egyedül érezte magát.
„Azt kívántam, bárcsak lenne valakim. Egy nap ki is mondtam, hogyha az égiek úgy gondolják, akkor vezessenek az utamba egy partnert. És bármilyen hihetetlen, másnap találkoztam Constantinosszal. Ennek immár két éve, és azóta is boldog kapcsolatban élünk” – mondja Anna.
További érdekes cikkeket, történeteket találsz a Ripost7-ben. Keresd az újságárusoknál!