1 éve

101 évesen kapott oltást: Végre térdemre ültethetem a dédunokákat!

Tatár Imre 101 évesen kapott koronavírus elleni oltást, a Ripost őt és más időseket kérdezett. Egyikük sem számolt be mellékhatásról vagy fájdalomról.

Szerző Ripost

Tatár Imre újságíró, író a 100. életévét még méltón megünnepelhette tavaly januárban, de idén a 101. születésnapját már csak nagyon szűk körben köszöntötték. A mindig nagy társasági életet élő író, akinek ráadásul kereken 100 esztendővel fiatalabb dédunokája van, már alig várta, hogy megkaphassa az oltást.

Tatár Imre dédunokája kereken száz esztendővel fiatalabb, mint a dédpapa (Fotó: Ripost)

„Felhívott a háziorvosom, hogy pénteken jön és beadja az oltást. Amikor hallottam, hogy kevés oltás érkezett, kicsit aggódtam, nehogy kimaradjak. A Modernát kaptam, semmi nem éreztem, a karom se fájt” – mondta el a Ripost7-nek.

„A doktornő is maradt egy keveset, aztán még velem maradt a gondozónő, beszélgettünk, de semmiféle mellékhatást nem észleltünk. Március 5-én kapom meg a következőt, így, ha minden jól megy, március közepére szabad leszek és védett! Bátran találkozhatok végre a családommal és a barátaimmal. Az első dolgom az lesz, hogy meghívom az unokáimat és a dédunokáimat! Szeretném végre megölelni őket, a kicsiket a térdemre ültetni, összevissza puszilni, hiszen olyan édesek! A következő pedig az lesz, hogy elballagok kávézni. Érzem már a kort, egyedül nem indulok útnak, de egy kávéházi kávé, azért az mégiscsak más! A barátaimmal, egykori kollégáimmal is alig várjuk, hogy annyi telefonbeszélgetés után végre személyesen is együtt lehessünk.”

„Virtuálisan mutattuk be a Fogságból fogságba című könyvemet, pedig az előző könyvemmel, az ‘56-os Naplóval még több író-olvasó találkozóra is elmentem. Ha mindenki beoltatja magát, ennek sem lesz majd akadálya, szeretnék újra találkozni az olvasóimmal is” – zárta a kiváló író.

Varga Györgyné: „A háziorvosom örömmel újságolta, hogy az ő zuglói körzetében minden egyes veszélyeztetett idős jelentkezett az oltásra, s már én is sorra kerültem. Az Uzsoki utcai kórház II. oltópontján kellett jelentkeznem, és ha voltak is félelmeim korábban, itt egycsapásra elmúltak. Kedvesen, segítőkészen fogadtak, mondhatni, a kórház kapujától kézről kézre adtak, egy pillanatra sem hagytak magamra. A szúrást szinte meg sem éreztem, utána egy katona hölgy nézte az óráját, pontosan fél óráig maradtam még, és ötpercenként kérdezték, hogy érzem magam, nincs-e panaszom. Még egy palack ásványvizet is kaptam. Utána a kórház kapujáig kísértek, ahol átadtak a hozzátartozómnak. Védőnőként dolgoztam Győrben évtizedekig, ha valaki, én tudom, milyen fontos az oltás!„ Varga Györgyné is alig várja, hogy nyugodtan játszhasson a dédunokákkal megint

További véleményeket és tapasztalatokat olvashat a Ripost7 e heti számában! Keresse az újságárusoknál!

 

Szerző Ripost

Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!