kulcsár edina
Felnevelte és évekig óvta tyúkjait Zsóka, de megélhetési problémái és betegsége miatt le kellett mondania róluk. Az asszony azt mondja megszakadt a szíve, amikor elbúcsúzott az állatoktól.
„Ők a gyerekeim!” – kezdte megható történetét a Tápióbicskén élő Baranyainé Jánosné Zsóka. Az asszony férjével együtt több állatot tart. Ezt a 25 tyúkot úgy nevelte, mintha a gyerekei lennének.
A szívem belesajdul
– folytatta az asszony.
„A férjem és én tüdőbetegek vagyunk, nagyon drága a gyógyszer. 130 ezer forintból kell gazdálkodnunk, ami valljuk be, nem olyan sok. Mivel se pénzzel, se erővel nem bírtuk már a terhet, ezért döntöttük úgy, hogy a tyúkjaimnak, – azaz tyutyukáimnak, ahogy én nevezem őket, – új otthont kellett találnom. Borzasztó nehéz volt a döntés. Nálam szóba se jöhetett egy olyan gazdi, aki elviszi és levágja őket, hiszen én is csak a tojásuk miatt tartottam, nem azért, hogy megegyük őket. Összesen 25 darab tyutyukám volt, majdnem mindet én keltettem én neveltem. Minden reggel az ölembe kellett venni és simogatni őket. A legidősebb tíz éves, őt Gatyarozinak hívják” – folytatta asz asszony.
Zsókának egy ismerőse ajánlotta Makrai Krisztiánt és az általa vezetett Segítő kezek az Állatokért Civil Csoportot, akik örök életet ígértek tyúkjainak, így a nő őket választotta.
Ezt kellett tennem
– sírta el magát Zsóka.
Azt ígérte Krisztián, hogy bármikor meglátogathatom őket, amit biztosan meg is fogok tenni!
– zárta szavait reménytől csillogó szemekkel Zsóka.