„Bárcsak én haltam volna meg” – képtelen feldolgozni felesége elvesztését a tótvázsonyi Lajos bácsi

Mint arról korábban a Ripost is beszámolt Tótvázsonyban elvitte az ár Pintér Lajos feleségét, Marika nénit. A nyugdíjas házaspárt szorgalmas és dolgos embereknek ismerték, már kora hajnalban kertjüket gondozták. Amikor lecsapott a brutális eső, teljesen elmosta a kertjüket, ezért is mentek ki, hogy megpróbálják menteni a menthetőt.

Lajos bácsi hiába próbálta megmenteni feleségét, sírva rimánkodott neki, hogy el ne engedje a kezét, de a 66 éves asszony nem bírta sokáig és elragadta az ár.

Harmincöt éve voltak házasok, és mintha Lajos megérezte volna, hogy aznap valami szörnyűség fog velük történni. Az utolsó közös éjszakájukon ugyanis rémálmok gyötörték, de reggel elhessegette magától a rossz előérzetét.

„Hiába kértem, hogy maradjon. Utánaindultam, és láttam, amint megpróbál visszajönni, de a magas vízszint miatt nem találta a betonhidat. Addig toporgott, míg az egyik lába belecsúszott a szennyes vízbe, és a sodrás már vitte is magával. A víz alá került, de fennakadt a villanypásztor drótjain. Olyan erővel zúdult rá a víz, hogy a testét lenyomta a meder aljára. Az esőkabátjánál ragadtam meg, amit cafatokra téptem, miközben próbáltam őt kihúzni” – emlékezett vissza megtörten a tragédia pillanataira a Story magazinnak Pintér Lajos .

A gyászoló férfi hozzátette: érezte, amikor Marika feladta a küzdelmet, a következő hullám pedig magával is ragadta. Kétszer sikerült kiemelnie felesége fejét a vízből, de végül a folyó erősebbnek bizonyult kettőjüknél. Nem maradt egyedül, fia családja azóta is szüntelenül vele van, de mégsem bír a gyásszal, vigasztalhatatlan.

„Bárcsak én haltam volna meg. Tizenhárom évesen már kőművesként dolgoztam most is olyan erőben vagyok, hogy puszta kézzel eltolok egy házat. A feleségemet mégsem tudtam megmenteni” – zokogott Lajos bácsi.