Megszólalt a budapesti mentős: Gyakran vigasztalok koronás beteget a mentőautóban

„Épp nem dolgoztam és nem is aludtam, amikor először meghallottam az utcáról a tapsot. Hirtelen nem is tudtam, ki tapsol, majd rájöttem, hogy nekem is szól. Megható volt ott állni az erkélyen„ – mondta a Ripost-nak az Országos Mentőszolgálatnál ápolóként dolgozó Péter, aki megható írást tett közzé Facebook-oldalán. A bejegyzését sok százan osztották meg.

„Most is olyan, mint régen, csak jobban be kell öltözni”

„Nem egyszerű a mindennapokban a mentős munka, de ugyanolyan, mint tíz éve, annyi különbséggel, hogy be kell öltözni, le kell vetkőzni, és ezt sokszor megismételni, az új eszközöket pedig folyamatosan fertőtleníteni kell. A kollégáimmal ugyanúgy szeretettel fordulunk mindenkihez, mint azelőtt. A betegek között most sincs különbség, mindenkit egyformán látunk el.”

„A koronavírusos betegek megijednek, van, aki el is pityeredik”

„Nagyon féltem és sajnálom a COVID-19 fertőzés által érintett betegeket, mert bár a mentőautóban mindig duruzsolok a fülükbe, hogy ne féljenek, ez pont ugyanaz a biztonságos hely, ahová törött kézzel vinnék be, mégis odaérve, a katonákat és sátrakat látva megijednek, van, aki el is pityeredik. Ilyenkor szívesen eltöltenék velük egy fél órát, míg megnyugszanak, de nem lehet, mert vár a következő beteg. Ez a legnehezebb része az egésznek” – meséli Péter. „De nagyon büszke vagyok a magyarokra, mert rendkívül fegyelmezettek, odafigyelnek a védekezésre, és egyre többen maradnak otthon.”

„A taps kicsit olyan, mint Batman jele az égen”

„Ez a taps olyan, mint mikor Batman jele felragyog az égen: „gyertek, segítsetek„. Jó érzés, hogy ennyire bíznak bennünk, és mi minden erőnkkel igyekszünk helytállni. Annak nagyon örülök, hogy az emberek most egymásra találtak, rengeteg a segítő szándék mindenhol.”

„Van tervünk arra is, ha valaki megfertőződik a családban”

„A párom is egészségügyi dolgozó, mindent meg lehet vele beszélni, és vannak különböző terveink, hogy mi lesz velünk, ha elkapjuk a vírust, vagy ha kórházba kerülünk. Nyugalommal tölt el, hogy anyukám betartja a higiéniás szabályokat, nem hagyja el az otthonát, és neki is nagy könnyebbség, hogy ebben a helyzetben természetesen mindenben számíthat ránk” - teszi hozzá Péter.

„Ti vagytok a hősök”

Csada Péter posztját lapzártánkig 750 ember osztotta meg és 3 ezer lájkolta a Facebookon.

„Be kell, hogy valljak dolgokat. Nem értek egyet a tapssal. Mi, egészségügyi dolgozók nem vagyunk hősök. Legalábbis nem emiatt a zajló őrület miatt vagyunk azok. Itt voltunk nektek tegnap és itt leszünk nektek, ha ez az egész elmúlt. Amikor beléptünk, tudtuk, hogy a legrosszabb napjaitokon fogunk veletek találkozni. Amikor eltöritek, amikor felszakítjátok, amikor elzáródik, amikor megüt. Amikor meghaltok. És néha-néha, amikor megszülettek. Nem mi vagyunk az igazi hősök. Ti vagytok azok. Akik otthon maradtok és akik dolgozni mentek úgy, hogy nem a frontvonalra szerződtetek: a boltba, az étterembe főzni és kiszállítani, a szemetünket összeszedni, a jegyeinket ellenőrizni, gyógyszereinket adagolni, a kocsijainkat és motorjainkat szerelni, megtankolni őket, a hajunkat vágni, elvinni minket busszal, villamossal, vonattal. Ti vagytok a hősök. De meg kell vallanom: az elmúlt 10 évért gyűjtöttem be ma a tapsotokat és hálás vagyok. Örülök, hogy rám találtatok és könnyekig hatódtam. Néha nehéz veletek, ezt is bevallom. De örülök, hogy titeket szolgálhatlak és vigyázhatok rátok és boldogan vigyáztam már akkor is, amikor nem láttatok, és boldog leszek, amikor majd nem láttok megint, mert túléltük ezt együtt. Meghalnék veletek és értetek. Köszönöm a tapsot. Mindannyian köszönjük.”

„Mindig profi és kedves volt a mentő, azért álltam be”

Csada Péter korábban színházban dolgozott, de valami másra vágyott. Pár nap alatt háromszor is mentőt kellett hívnia balesetet szenvedett, rosszul lett emberhez, és mint mondja, a kihívott mentők mindannyiszor profik és kedvesek voltak, tudták a dolgukat hajnali háromkor is, ami lenyűgözte. Beadta a jelentkezését a mentőkhöz, és mint kiderült, minden papírja megvolt ehhez. Ekkor hívták, hogy akarja-e még, és azt mondták: tudnia kell, ez nem olyan, mint a tévében, kemény napok is vannak.

„Megijedtem, mert úgy gondoltam, ki vagyok én, hogy beüljek a mentőautóba? De azt mondták, bíznak bennem és felnövök a feladathoz – és ez már tíz éve volt, azóta is csinálom. Jó érzés és büszkeséggel tölt el, hogy mindennap felvehetem a pirosat...„