tóth gabi
– Harmincöten voltunk, kis csoportokban szállingóztunk hazafelé – emlékezett Milán Bence legjobb barátja. – Én két barátommal álldogáltam, amikor megláttam Bencét: magába mélyedve ballagott a híd felé. Kérdeztem, hogy jön-e velünk, de nem is válaszolt. Tudtam, a hídon vannak az unokatestvéremék, nem aggódtam.
Bence azonban már nem jutott el a hídig, letért az útról és a Tisza partjára ment. Ez a szakasz fényes nappal sem veszélytelen: számos lefedetlen akna van ott. Most ráadásul árad is a folyó.
– Azon gondolkodunk, hogy vajon mi baja lehetett, miért akart akkor éjjel egyedül lenni.
Állítólag már a buliban is zaklatott volt, egy söröskorsót a földhöz is vágott
– folytatta a Blikknek Milán. – Bence mindig is jó kedélyű volt, sokat nevettünk. Nem volt jellemző rá, hogy csak úgy beboruljon a kedve. Felvetődött az is, hogy esetleg szerelmi bánata volt, de ez csak feltételezés. A temetés pontos időpontját még nem tudjuk, de az biztos, hogy az új évben tartunk egy megemlékezést az iskolában.