Halkó Gabriella, A Dal producere: "Muszáj reagálni!"

Csütörtökön látott napvilágot, hogy Halkó Gabriella lett a TV2 gazdasági és stratégiai igazgatója. A %RIPOST% ebből az alkalomból interjút kért tőle. Beszélgettünk pénzről, irigyekről, korábbi cikkekről, perekről. Volt miről.

- Hogyan fér össze a TV2 gazdasági vezetése az eddigi munkájával?

- Amikor január elején felkértek erre a munkára, úgy döntöttem, átadom a tulajdonrészemet cégtársamnak abban a két cégben, amelyek a közmédiának műsorokat gyártanak. Bár nem a TV2 beszállítói vagyunk, én pedig nem az MTVA-ba megyek reggelente dolgozni, de számítottam a támadásokra, amelyek meg is érkeztek. 2016-ra az általam eddig vezetett Apropó Média Kft-nek és Summa Produkció Kft-nek megkötött szerződései vannak az MTVA-val régebben futó műsorok új epizódjaira, és A Dalra is szerződtünk már ősszel. Ezért, hogy a váltás zökkenőmentes legyen, szakmai tanácsadóként segítem két volt cégem új vezetésének munkáját, amíg ők ezt szükségesnek tartják. A TV2-nél az új feladatköröm egyébként nem a műsorgyártásról vagy tartalom előállításról szól majd.

- Úgy hírlik, sokan nem azért várták a nagy nemzeti dalválasztó első elődöntőjét, hogy vajon ki jut tovább, hanem azért, hogy mekkorát buknak…

- Büszke vagyok a stábra, nagyszerű munkát végeztek, egy igazán látványos show-t láthattak a nézők. A technika ördöge is közbeszólhatott volna, de a kollégák profizmusa mellett az égiek is velünk voltak… Persze ez egy szubjektív műfaj, nincs olyan, hogy mindenkinek tetsszen. Szóval rossz napjuk volt szombaton az ellendrukkereknek.

- Évekig a Hung-Ister gyártotta A Dalt, az a cég, amelynek sokkal nagyobb gyakorlata van show műsorok készítésében. Többen korábban kérdést intéztek az MTVA-hoz, hogy miért Önök gyártják A Dalt, akiknek nincs ilyen jellegű tapasztalatuk?

- Aki ehhez a szakmához kicsit is ért, pontosan tudja, hogy nem az számít, hogy hívják a produceri irodát, hanem az, hogy a producer milyen szakemberekkel veszi körbe magát. Hogy meg tudja-e találni az alkalmas embereket adott feladatokra, tud-e határidőre, megbízhatóan teljesíteni. Ez utóbbit azt hiszem évek alatt napi, heti műsorokkal bizonyítottam. Mivel eddig valóban nem showműsort készítettem, ezért a körülöttem dolgozók is főként más irányú tapasztalatokkal rendelkeztek. Amikor szembenéztem ezzel a kihívással, eldöntöttem, hogy ha már így alakult, akkor nem a könnyebbik utat választom, amire mindenki számított, nem a Hung-Ister alvállalkozóit fogom átcsábítani - akik egyébként remek szakemberek -, hanem olyan, legalább annyira tehetséges fiatalokat kérek fel, akik az elmúlt években kevesebb teret, lehetőséget kaptak. Ezzel nemcsak új lendület, más szemlélet költözött A Dal stúdiójába, de szerintem a műsornak kifejezetten előnyére is válik.

- Az irigyei száma sem lehet kevés…

- Irigyelni azt, amibe nem lát bele valaki, könnyű. Ha egyébként a Dal miatt mondja, akkor erre azt tudom mondani, az én álmaim közé nem feltétlenül tartozott, hogy egy mások által már évekig sikeresen gyártott műsort folytassak. Sokkal jobb létrehozni, kitalálni, felépíteni valami újat. Itt kikerülhetetlen, hogy hasonlítgassanak az előddel.

- Apropó hasonlítgatás, megy a találgatás, hogy többért vagy kevesebbért gyártják mint a Hung-Ister korábban?

- Majdnem 16 millióval kevesebbért. A közvetítőkocsit, amit a Hung-Ister a tévétől kapott, nekünk kell bérelnünk, mert ezzel az MTVA már nem rendelkezik idén. A közvetítőkocsi a tévés szerződésünkben külön soron szerepel számszerűsítve, ezt is számolva tehát pontosan 15.814.267 Ft-tal kevesebb a mi költségvetésünk, mint a Hung-Ister tavalyi szerződött összege, amely 185.999.905 Ft volt. Ugyanez a Hung-Ister 2013-ban 191.263.392 Ft-ért, 2014-ben 216.001.326 Ft-ért gyártotta a műsort, ezt is megkérdezte már egy újságíró. Mindhárom évben a televízió adta mindehhez a stúdiót, és a vezérlőként szolgáló közvetítőkocsit is. 2015-ben az MTVA belső költségvetésében 24.480.000 Ft-ba került csak a közvetítőkocsi, ezt az összeget nem tartalmazta a Hung-Isteres szerződés.

- Hét eleji hír, hogy az első adás intrója nagyon hasonlít két skandináv gyártású másik dalválasztó műsor bevezetőjére.

- Ma már hagyománnyá vált Európa számos országában, hogy az Eurovíziós Dalfesztivált több helyen is nemzeti dalválasztó műsor előzi meg. Magyarország öt éve csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, melynek zászlóvivői mindig is a skandináv államok; Dánia, Norvégia, Svédország voltak. Az Eurovíziós Dalfesztivál hagyománya, motívuma például a szimfonikus nagyzenekar – a kezdetek Eurovíziós Dalfesztiváljain még ilyen kísérettel énekeltek a művészek és sok rajongó máig szívesen látná, ha visszatérne az élő zenei kíséret a versenybe. Számunkra, ahogy Európa számos országa számára, példaértékű az a profizmus, ahogy a skandináv államokban készítik ezeket a dalválasztó show-kat. Ha valahol olyan elemek bukkannak fel, amelyek sikeresnek bizonyulnak, szinte biztos, hogy más országok is átültetik azokat saját dalválasztóikba. 2016-ban mi is követni akartuk a példát, szeretnénk a magyar nézők elé is odavarázsolni ezt a hangulatot. Éppen ezért nem érezzük sem kellemetlennek, sem kínosnak azt, hogy A Dal első élő adásának nyitányát a korábbi norvég és dán műsorok példája alapján készítettük el. Folytattunk egy szépnek gondolt tévés hagyományt. Összefűztük a külföldi Eurovíziós műsorok egyik szokásos motívumát a magyar tartalommal. Természetesen nem mások anyagát használtuk, hanem leforgattuk a saját zenészeinkkel, a saját nagy pillanatainkkal. Egy hagyományt folytattunk, és nem állítottuk soha, hogy ilyet még soha senki sem csinált előttünk. De arról, hogy egy nagyzenekar képeivel összevágták egy verseny pillanatait, a skandinávok sem állíthatják, hogy ők találták ki.

- Eddig sosem nyilatkozott, most miért döntött úgy, mégis beszél ezekről a dolgokról?

- Egyrészt mert a Marslakók kapcsán világossá vált, nem nyerhetek pusztán a képernyőn. Nem lehet leszegett fejjel gyártani, és tűrni, hogy közben mások hazudozzanak rólad. Másrészt, mert ahogy ön sem hallott arról, hogy a Marslakók egyik színésze, Boronyák Gergely és az Átlátszó ellen is pert nyertünk, más sem. Hazudtak, ez ma már jogerős. Arról sem hallott szerintem, hogy az üvöltve közzétett vádjuk eredménye tízmillió forintos büntetés lett, amelyet már kiadtunk behajtásra, mert persze fizetni jogerős ítélet ellenére sem fizettek. Ahogy a többi nyertes perünkről sem tudósított a sajtó, sem a Marslakók kapcsán, sem a Szerb utca kapcsán. A néhány soros, jól elrejtett helyreigazítások a már mélyen letolódott, illetve archivált bejegyzéseknél, és a nekünk kedvező ítéletek sem teszik jóvá a rombolást, amit a rágalmak okoztak. És akik ezeket írják, ezt pontosan tudják. Évekig jól el lehet arról vitatkozni a bíróságon, hogy melyik szó leírásakor mire gondol az összes olvasó, és mit hazudik az újságíró arról, hogy ő hogy értette azt a szót. És mire kimondják, hogy alaptalanul rágalmaztak engem, bennünket, már senkit sem érdekel a téma. Ebben a mostanra már megnyert ügyben valaki még a „sikkasztás” szót is leírta velünk kapcsolatban, őt még ez után fogjuk beperelni. Ez történik a színfalak mögött. Ezért láttam be, muszáj reagálni.

- Ha már szóba hozta a Szerb utcát… akkor ezek szerint nincs lakása a Szerb utcában?

- Nincs, és sohasem volt. Amikor a Magyar Narancs felhívott a cikk előtt, elmondtam nekik, hogy most sincs, és soha se volt lakásom sem, bérleményem sem az ötödik kerületben. Kár, hogy nem néztek utána, hogy igazat mondtam-e. Így velük is pereskednem kellett az igazamért, amelyet szintén megnyertem.

Amikor én újságíró voltam, elképzelhetetlen volt, hogy ilyet leírjak anélkül, hogy ne nézzek utána. Van földhivatal, van tulajdoni lap, van önkormányzat. Véleményem szerint az önkormányzati bérlakásnál albérlő se lehet úgy valaki, ha egyáltalán lehet, hogy ennek ne legyen nyoma.

Szóval nem kellett volna hozzá hosszú „oknyomozást” folytatni… És hiába nyertem pert, hiába tettek közzé ez ügyben is több helyreigazítást, most az új munkámról cikkező portálok ismét azt írják, a Szerb utcában lakom. Ennyit ér egy helyreigazítás.