Küldjünk mi is szappanopera-producert az USA-ba nagykövetnek!

Nagyképűen lefitymálnának? Megveregetnék a vállunkat, mint a téren a nagyképű kamaszok, ha egy kisfiú "ugrálni" merészel? Talán még a mutatóujjukat is felemelnék figyelmeztetően, hogy " Nana, öcskös, tudd, hogy hány óra van!"

Régi kártyák egy poros fiókból...

Sajnos nem tűnik túlzónak a hasonlat, lenézés, lekezelés árad Nagy Testvérünk majd' mindegyik gesztusából. Most Colleen Bell, a nemrég érkezett amerikai követ mosdatta a "kisöcsköst" a Corvinus egyetemen tartott előadásában.

Régi kártyákat húzott elő ismét, mintha csak elődje, az emlékezetesen fölényeskedő Goodfriend ki nem pakolt poros fiókját találta volna meg ismét...

Szerinte nem elég független az Alkotmánybíróság, a média, és hogy állítólag nem bántunk humánusan a menekültekkel...

Gazdag és szép, ez a lényeg

Mondja ezt egy úgynevezett diplomata, aki - 2 millió dollárt összegyűjtve Obamának - jutalmul kapta meg a "kisöcskös" ország nagyköveti posztját. Ezen a 2 millió dolláron kívül Colleen Bellnek  annyi diplomáciai tapasztalata sincs, mint egy elsőéves, diplomata szakra járó egyetemistának...

Merthogy hosszú éveken át az egyik legnépszerűbb amerikai szappanopera, a Gazdagok és szépek producere volt. Egy olyan szappanoperáé, ami tipikusan az amerikai fehér középosztály kedvence, hiszen egy jómódú divattervező família életét taglalja.

De fordítsunk a dolgon!

Mi lenne, ha mi is egy szappanopera-producerrel tisztelnénk meg a szabadság hazáját, az Amerikai Egyesült Államokat. Nem baj, ha még sosem szagolt diplomáciát, a lényeg, hogy jó sok pénzzel támogasson politikusokat. Hogy lenne nagy sértődés? De hát mi a baj ebben?

Gazdag és szép legyen a mi nagykövetünk is, a többi nem számít!

Aztán meg tartson a mi magyar szappanopera-szakértőnk előadást mondjuk a Harvard egyetemen...

Csak kritikusan, az egyenlőség és a be nem avatkozás diplomáciai alapelvei mentén...

És jól olvassa az Egyesült Államok fejére azt borzasztó nagy, koncentrációs táborokra emlékeztető kerítést, ami a évek óta a mexikói határon húzódik. És tegye szóvá azt az embertelen bánásmódot, amint már Mexikóból kitoloncolják, megbilincselik a Latin-Amerikából az USA-ba tartó migránsokat. S hogy még Mexikó pénzügyi támogatása is függ attól, hogy eléggé hatékonyan állítják-e meg a migránsáradatot...

Aztán a mi szappanopera-producerünk még szóvá tehetné mondjuk a gyilkos lövöldözések sorát egyetemektől a templomokig, a barbár szabadságjog, a szabad fegyverviselés  oly sok ártatlan áldozatot szedő gyakorlatát... De beszélhet a magyar szappanopera-diplomata az afroamerikaiak elleni rendőri erőszakról, a tüntető sokaságról is mondjuk Baltimore-ban vagy Philadelphiában.  Vagy, hogy St. Louisban hogyan erőszakoskodtak a rendőrök az újságírókkal is...

Tényleg politizálnak a főbírák?

De a magyar szappanopera-diplomata, afféle hályogkovácsként kioktathatja a mi Nagy Testvérünket, arról is, hogy szerintünk nem mennek rendjén a dolgok az USA Legfelsőbb Bíróságának háza táján sem...

Bátran hívja fel rá a figyelmet, hogy egyre keményebb kritikák fogalmazódnak meg, melyek szerint az USA főbírái leplezetlenül pártpolitikai véleményt nyilvánítanak a döntések indoklásában, bírálva vagy támogatva a kormányzatot, gyakran még a másik bírót is kioktatva, vagy annak véleményét pocskondiázva. Több bíró nincs is már egymással beszélő viszonyban, a bíróság folyosóin pedig gyakran több a politikus és a lobbista, mint a fogalmazó vagy a gyakornok.

Súlyos népszerűségvesztés!

Az alkotmánybíróságnak megfelelő legfőbb bíróság egyre inkább olyan lett, mint a washingtoni politika egyik szereplője. Tegyük keményen azt is szóvá, kizárólag a féltő szövetségesi viszony nevében, hogy  a kilencvenes évek közepén a Legfelsőbb Bíróság volt az USA legnépszerűbb intézménye: döntéseiben az emberek majd 90 százaléka bízott. Ez a népszerűség mostanra 44 százalékra esett, ami alig több, mint az amúgy népszerűtlen elnöké vagy a Kongresszusé...

Hát mit csinálnak a mi Nagy Barátaink ott Amerikában?