Te emlékszel még Balassa Gáborra? Így néz ki a kilencvenes évek szupermodellje

Nemcsak március 8-án figyel azokra a lányokra, nőkre, akik a legközelebb állnak hozzá, de fontosnak tarja, hogy nőnapon virággal, sőt, ajándékkal, kedves sorokkal lepje meg őket. A különleges alkalom apropóján szívesen mesél a hölgyekhez fűződő kapcsolatáról.

„Erőt, kitartást tanultam tőlük”

A sármos férfi mosolyogva árulja el, hogy életét nagyban meghatározza, hogy a hagyományos szülőpár helyett, őt eleve két nő nevelte fel: az édesanyja és az ő nagynénje.

 – idézi fel a családi történetet a Fanny magazinnak. – 11 éves volt, amikor vége lett a háborúnak, két évre rá pedig meghalt az anyukája, vagyis a nagymamám, aki megélt két háborút, valószínűleg ezeknek a stresszében lett rákos. Anyám nagyon szép nő volt, akadtak jóravaló udvarlói is, de ő egy bohém zenészt választott. 15 évig éltek együtt apámmal, de nem volt felhőtlen a kapcsolatuk. Apám sokáig külföldön dolgozott, általános iskolás voltam, amikor végül elváltak. Idegileg tönkrement édesanyám ebben a kapcsolatban. Amikor szanatóriumba került, a nagymamám testvére, Julika vigyázott rám. Nagymamámként szerettem őt. Valahogy ez az egész nem volt trauma számomra, mert nagyon ügyesen kommunikáltak mindent. Gyakorlatilag apa nélkül nőttem fel, nem igazán ismertem őt. Ebben nekem leginkább csak az volt nehéz, hogy nem tudtam kivel focizni, és később máshogy kellett kivívnom a férfitársadalom figyelmét, például küzdő sportokkal. Anyám és Julika két fantasztikus nő volt. Sose panaszkodtak, egyetlen egyszer sem mondták, hogy nincs pénzünk, vagy, hogy valamit nem tudunk megcsinálni. Egyszerűen csak tették a dolgukat. Ők soha nem adták fel, mert egyszerűen nem volt más választásuk. Julika egy szoba-konyhás lakásban élt, ahol meleg víz sem volt, viszont vasárnapi ebéd mindig: rántott hús, sült krumpli, almáspite. Erőt és kitartást tanultam tőlük.

„Anyukám minden cikket eltett rólam”

20-tól 30 éves koráig modellkedésből élt. Nem is akárhogyan, hiszen a világ top márkáinak dolgozott. Legnagyobb sikere egy amerikai üdítőmárka kampány volt, amivel annyit keresett, hogy egy kis lakást is vehetett volna belőle.

 – meséli. – Nem sokkal később hatalmasat fordult velem a világ. Pont a rendszerváltáskor kezdtem el a modellkedést. Készítettem egy portfóliót, elmentem Bécsbe egy válogatásra, Japánból utazott oda valaki, és kiválasztott négy fiút, köztük engem. Így kaptam meg az első modell szerződésem Tokióba, 1990-ben. Pedig valójában az esélytelen nyugalmával mentem el a válogatásra. Kivittem egy rossz biciklit, mert tömegközlekedésre sem volt pénzem. Ahogy tekertem vele az utcán, elszakadt a bowden, felborultam, közben esett az eső, gyakorlatilag saláta lett a modellkönyvemből, mégis kiválasztottak a reklámfilmre. Akkora fizetséget mondtak, amit anyukám egy év alatt keresett meg. Két hétig nem tudtam aludni, mert nem tudtam feldolgozni, hogy ez, hogy lehetséges. Később volt szerencsém együtt dolgozni a világ legnagyobb topmodelljeivel. A kedvencem Cindy Crawford volt, aki hihetetlenül jófej nő. Volt, aki csak limuzinnal volt hajlandó utazni, őt meg egy nagydarab motoros srác hozta. Jó volt látni, hogy megmaradt egy laza csajszinak. A divat négy nagy fővárosa: Milánó, Párizs, London, New York mellett jártam a világot. Anyukám és Julika is megélték a sikereimet. Nagyon büszkék voltak rám, és mindent eltettek, ami megjelent rólam.

„A kislányom fiatalon tart”

Arra a kérdésre, hogy mi fontos számára egy nőben, egyértelmű a válasz: a kedvesség és a gondoskodás, hisz mint mondja, minden férfi valamennyire az anyukáját keresi a párjában. Nagy büszkesége, hogy három lány édesapja. Első házasságából született ikerlányai húsz évesek, a második feleségétől született kislánya pedig hat éves.

 – árulja el Gábor. – De a nagylányok életében sem csak hétvégi apuka voltam. A szabadidejük felét nálam töltötték, figyeltem rá, hogy ne teljen el úgy 72 óra, hogy ne találkozzunk. Szerencsére rendkívül jó hármójuk között a viszony. A kicsi mindig követeli a nagyokat, ők meg mindig mondják, hogy mennyire feltöltődnek a picivel. Igyekszem egyensúlyt tartani, hogy mindenkivel legyen külön apás program, amit mára úgy oldott meg az élet, hogy az egyik nagylányom Miskolcon tanul, vele a hétvégéken találkozom, a másik itt él, Budapesten, így őt hétköznap is láthatom. A kislányommal meg rengeteg időt tölthetek, sokat tanulok tőle. Mondhatom azt is, hogy fiatalon tart. Olyan érzelmi intelligenciája van, amit nem is nagyon értek. Körülbelül másfél éves volt, épp, hogy tudott beszélni, amikor egy igazán jót játszottunk kettesben, és azt mondta: apa, téged szeretlek a legjobban. Aztán, meglátta az anyukáját, és hozzátette: meg anyát. Minden konfliktushelyzetet egy pillanat alatt kigyomlál. Ha a feleségemmel összekapunk, akkor azt mondja: már megint ezt csináljátok?! Amikor egy kicsit feszült vagyok, akkor elkezdi a kezemet csókolgatni, és onnantól persze azt csinál velem, amit akar. Lányos apának lenni fantasztikus dolog!