Nem is tudják a férfiak, hogy atombombán ülnek: döbbenetes ok miatt válnak el a feleségek

Sok kapcsolat nem éli túl azt a hullámzást, amit a kamasz gyerek nevelése hoz – ahogy a gyerekek születése is megviseli a házasságokat. Ám míg a gyerekek születése körüli házassági krízisekre általában felkészítik a szülőket, a kamaszkor buktatóiról senki nem beszél.

Amíg pici a gyerek, az olyan nézeteltérések, mint hogy válogathat-e a kicsi, vagy mikor kell lefeküdnie aludni, viszonylag könnyen megoldhatók. Nehezebb a helyzet, amikor olyan kemény témákról lesz hirtelen szó, mint a bulizás, a szex, a továbbtanulás, vagy a dohányzás és az alkohol. Ráadásul ilyenkor már a gyerek is aktívan részt vesz a vitában, és nyilvánvalóan az engedékenyebb szülő oldalára áll. A szigorúbb szülő pedig hamar a „rossz zsaru” szerepében találhatja magát.

Nem tudjuk egyértelműen, mi a jó

Ráadásul a világ minden eddiginél bizonytalanabb: senki nem tudhatja, hogy vajon akkor tesz-e jót, ha szigorúra fogja, vagy ha inkább kicsit elengedi a gyeplőt? Vagyis több a stressz. A mai szülők generációja ráadásul azt érzi, hogy míg tőle annak idején megkövetelték a tiszteletet az idősebbek, ő már nem kapja meg ezt a mostani tizenévesektől.

Magukra maradt szülők

Ez pedig olyan feszültségeket teremthet a családban, amelynek a szülők házassága sem minden esetben tud ellenállni. Különösen akkor, ha a szülők nevelési elvei nem egyeznek. Az intim perceket is nehezebb megélni akkor, amikor a gyerekek már nem alszanak el este nyolckor, hanem hajnalig videójátékoznak a szomszéd szobában.

Sokszor az anya az, aki magára vállalja a határok megszabásának terhét a többi láthatatlan munkával együtt. Az engedékeny apa pedig a „jó fej szülő” szerepét játszhatja, miközben a gyerekei az összes kamaszkori lázadásukat az anyukára zúdítják.

Sok anya elviselhetetlennek tartja ezeket a terheket. Miután évekre kiesett a munkából, és gondoskodott a családról, most hirtelen ő lesz a túl szigorú szülő. A mumus, akit lehet utálni, akár. Ha nem kap a férjétől támogatást, nem csoda, ha elárulva érzi magát, és az egész házasságát megkérdőjelezi. Ugyanakkor a férfiak egy része is azt gondolja, hogy magára marad a saját tizenéves gyerekével vívott mindennapos csatákban.

Persze ez nem azt jelenti, hogy a kamasz gyereket kell bűnbakká tenni, ha tönkremegy a házasság. A felnőtteknek kell felnőtt módon kezelniük a problémákat. De vajon hogyan is?

Vegyétek észre a presztízsharcot

Mikor használjátok fel a kamasszal vívott csatát arra, hogy a saját apró presztízsharcaitokat megvívjátok? Meddig szól a vita a gyerek érdekéről, és mikortól arról, hogy ki a főnök a családban? Ha sikerül ezt átgondolni és adott esetben megelőzni, majd a saját érzéseidről beszélve a partnereddel is megvitatni, már sokat tettetek a család egységének megóvásáért.

Emlékezz a saját kamaszkorodra!

Érdemes elgondolkodnod azon, hogy milyen volt kamaszként a kapcsolatod a szüleiddel, és hogyan hatott ez a mostani, szülői viselkedésedre. Miért tud a gyereked egy-egy cselekedete azonnal kiborítani?

Néha próbáld a telefonoddal felvenni a veszekedést, majd hallgasd vissza magadat – komoly tanulságokat hozhat!

Nektek is van életetek!

Ha úgy érzed, hogy sem magadra, sem a párodra nem jut időd, gondold át, hol teremthetnétek magatoknak néhány nyugodt órát. Ha a folytonos taposómalom felőrli az életeteket, nem csoda, ha a gyerekkel és egymással is türelmetlenebbek vagytok.

Kérj időt!

Amikor nagyon kikelnél magadból, kérj időt, hogy átgondolhasd a helyzetet. A pároddal akkor egyeztess a kérdésről, amikor már lehiggadtál, és akkor se minősíts, hanem inkább a saját érzéseidről beszélj.