kulcsár edina
Az új év mindig reménnyel tölti el a párkeresők szívét. Hiszen ki tudja? Talán a sok-sok sikertelen próbálkozás után épp most jön el az igazi lángolás ideje...
Összeállításunkból egyértelműen kiderül, hogy sem csüggedni, sem feladni nem szabad a párkeresést. Hiszen mindenkihez rendel társat a sors, csak éppen meg kell találni azt a bizonyos illetőt.
A szerelem azonban sosem rendelésre, hanem sokkal inkább a legváratlanabb pillanatokban érkezik. Egy zárt internetes csoportban épp erről osztották meg saját történetüket a magyar nők.
Ő odavolt értem, én odavoltam érte.... soha nem mondtuk ki, de minden találkozásunknál volt valami „vibrálás” a levegőben. Igaz, nagyon ritkán találkoztunk. Egyszer aztán erőt vett magán és felhívott, hogy fussunk össze... És az első randin tudtam, hogy ő kell nekem... Ennek már két éve, és nagyon boldogok vagyunk. Közösen neveljük a kisfiam és nagyon szeretnénk, ha idővel közös gyermekünk is lenne. Bízom benne, hogy már nem kell sokáig várnunk és akkor lesz teljes a családunk...
15 éves voltam, amikor megláttam egy katonafiút az utcán. Ő lett életem legnagyobb szerelme! Már 33 éve együtt vagyunk és a szívemben még mindig ő a legfontosabb. Rendszeresen kapok tőle virágot. Ez egy igazi szerelem…
6 évvel ezelőtt egy budapesti ikerház felét béreltem. A másik oldalon a barátaim laktak. Egyik nap társaság jött össze náluk és ő is ott volt. Csatlakoztam hozzájuk, beszélgetni kezdtünk. Szinte azonnal tudtam, hogy ő az. Fél év után elhívott randizni… Majd lett egy közös házunk, két és fél éve feleségül vett, van egy 2 éves kisfiunk és minden tökéletes. A legjobb barátom és igazi társam! Nincs titkunk egymás előtt, mindent megbeszélünk. Csodálatos életem van és hálás vagyok a férjemnek, hogy ezt mind együtt építettük fel!
Hét évig csak virtuális ismerősök voltunk, ezalatt többször is megpróbált közelebb kerülni hozzám, de én folyamatosan elutasítottam, mert nem volt szimpatikus. Öt évvel ezelőtt véletlenül találkoztunk egy buliban, és mondhatni, azonnal szerelmesek lettünk. Olyan jól sikerült az első randink, hogy egy hónap múlva össze is költöztünk, majd 2019-ben megszületett szerelmünk gyümölcse és azóta is boldogan élünk.
Egy virtuális játék során ismertük meg egymást. Mindketten éreztük azt a bizonyos valamit, de akkor még azt gondoltuk, ez egy lehetetlen küldetés. 12 ezer km távolságra éltünk egymástól, a Föld két oldalán. Ráadásul ő katonaként szolgált. 3 hónap várakozás után mégis felültem a repülőre és megtettem érte a hatalmas utat… Életem legjobb döntése volt. Megtaláltam életem szerelmét!
14 múltam akkor, volt egy fiúm, de hát őt hagyjuk is… egyik nap az ő baráti társaságával találkoztunk. Kiszállt az autóból egy srác, rám nézett, én ott és akkor el is olvadtam. Meséltem is a barátnőmnek, hogy szerintem megtaláltam életem pasiját. Hála az égnek az akkori fiúm szakított velem, aztán felkerestem a srácot. Az a srác már 11,5 éve az enyém, 1,5 éve a férjem és 2 gyönyörű gyermekem apja. A mai napig elolvadok, ha rám néz.
Készültem férjhez menni, de az utolsó pillanatban rájöttem, hogy nem kellene... Borítottam mindent, utált az egész család. Még anyám se beszélt velem. Egyik haverom, aki egy rockegyüttesben zenélt, elhívott egy bulijukra, hogy ne üljek már otthon. Megismertem a zenekar tagjait, köztük a leendő férjemet, aki nem volt valami szimpatikus. Egy beképzelt pöcs volt, konkrétan. Nem is nagyon beszélgettünk. Kb. 2 hét után a társaságban elkezdett humorizálni a rovásomra, megkértem, ne tegye. Nem hallgatott a szép szóra, ezért megütöttem. Nagyon. A többiek mellém álltak, úgyhogy elsunnyogott. Másnap eljött bocsánatot kérni. Ez épp azon a napon történt, amikor az esküvőmnek kellett volna lennie. Azóta együtt vagyunk. Igaz, az első fél évben nem lehetett tudni, hogy utáljuk egymást, vagy együtt járunk. Fél év után összeköltöztünk, és még kb. egy évig adtuk a műsort a ház lakóinak, mire sikerült elérni, hogy üvöltözés nélkül tudjunk kommunikálni. Ennek 49 éve...
Külföldön élek egy ideje, de rendszeresen hazajárok. Idén júliusra iktattam be a magyarországi vakációt, de az unokaöcsém, aki kijött volna értem a reptérre, nem ért rá és egy barátját küldte maga helyett. És megtörént a csoda! Azóta együtt vagyunk, augusztusban már együtt mentünk vissza Angliába, jövő hónapban összeházasodunk. Szerelem volt első látásra, igen, van ilyen! Az első pillanattól éreztem, hogy ő a párom, a másik felem! Kívánok mindenkinek ilyen boldogságot!
Volt egy korszakom, amikor szinte erőltettem a randikat. Úgy éreztem, ketyeg a biológiai órám, pedig csak 25 éves voltam. De aztán elegem lett a kalandokból, és úgy döntöttem, egy darabig csak magammal fogok foglalkozni. Nos, ekkor írt rám egy srác a Facebookon, hogy szép vagyok és szeretne megismerni… Na, mondom, de jó... Ráadásul kiderült, hogy 3 évvel fiatalabb nálam, így aztán végképp nem értettem, mit akar tőlem. Aztán az első randi igencsak jól sikerült, a srác pedig nagyon szimpatikus volt. Második alkalommal már annyira izgultam, hogy órákon át öltözködtem. A randin meg majd felfaltam, de tetszett neki. És azóta is együtt vagyunk, 3 éve, és várjuk az első babánkat, karácsonyra már a fa alatt lesz!
Véletlenül találkoztunk párommal egy céges vacsorán. Olyan vibrálás volt közöttünk, hogy mindketten azt éreztük, ebből akár lehetne is valami… De nekem akkor volt egy partnerem, így nem adtam rá esélyt. Aztán egy évre rá véletlenül összefutottunk egy házibuliban, mégpedig úgy, hogy véletlenül a férfi vécébe nyitottam be. Naná, hogy felismertük egymást, de ő csak annyit mondott nevetve, hogy úgy látja, eltévedtem… Nem sokkal később a barátnőmmel átmentünk egy másik helyre, és mit ad isten, hát nem ott volt megint? Így kezdődött a szerelmünk. 14 éve vagyunk együtt és van egy gyönyörű 10 éves lányunk.
Első munkanapom legelső vásárlója volt. Úgy ment ki a boltból, hogy vagy ez a nő lesz a feleségem, vagy senki. 1 hónapig kerülgettük egymást, majd 3 hónap és 3 nap után feleségül mentem hozzá. Ez 11,5 éve volt, most várjuk a negyedik gyermekünket.
2014-ben rajtakaptam az akkori párom, hogy megcsal. Hazudott egy darabig, de végül kidobott...Akkor eldöntöttem, hogy egy darabig biztosan nem kell senki. Egy társaságban mégis összefutottam valakivel és azonnal megéreztem azt a bizonyos szikrát. Ha jól tudom, ő is. Viszont nem akartam kapcsolatot, így abbamaradt a dolog. Néhány hét múlva újra találkoztunk egy társaságban, de csak futólag vettetünk egymásra pillantást. Másnap ráírtam, hogy na szép, már nem is köszönsz... 7 éve vagyunk együtt, 4 hónapja a férjem.
9 évesek voltunk, amikor egy lépcsőházba költöztünk, első gyerekszerelem volt, gyűrűvel meg plüssmacival; szívecskéket rajzoltunk egymás emlékkönyvébe. De másik iskolába jártunk, más lett a baráti körünk, nemigen futottunk össze. Aztán jött a középiskola, a kamasz szerelmek – neki is, nekem is. Érettségi körül volt egy futó kalandunk, de nekem barátom volt, úgyhogy megálljt parancsoltam az érzelmeimnek. A kapcsolatomnak azonban egy évvel később vége lett. Nem is kellett sokat várni, hogy lépjen… A technikum utolsó évében már együtt voltunk, vizsga után Berlinbe költöztünk. 10 év után megkérte a kezem, született egy lányunk és összeházasodtunk. 14 éve, hogy együtt vagyunk és 24 éve ismerjük és nagyon szeretjük egymást…
A Love.hu oldalon ismerkedtünk meg. Illetve találtam rá, pedig már-már ott tartottam, hogy törlöm magam az oldalról a sok hülye miatt. Amikor beszélgetni kezdtünk, ő Németországban élt, én viszont Angliában. Az első randinkat Magyarországra szerveztük, mindketten szabira mentünk haza. És hát… szerelem lett belőle. 11 éve ennek, azóta összeházasodtunk, a szerelmünk pedig töretlen. Hálát adok Istennek az én drága férjemért! Mert számomra a gyerekeim után ő az élet legnagyobb ajándéka! Hiszek abban, hogy mindenkinek megvan a lelki társa. Persze kell türelem a megtalálásához, de nem kell félni keresni!
Ennek 20 éve már... Gimnáziumba jártam, de túlságosan erős volt. Átjelentkeztem egy másik iskolába. Oda járt Ő. Épp a hátam mögött ült és nagyon tetszett, de amikor közeledtem hozzá, ő hárított. Aztán az érettségi előtt az osztálykiránduláson oldottabb lett a hangulat és végre elhívott randizni. Idén volt az esküvőnk.