Soha többé nem fogunk már kezet egymással?

Az Amerikai Egyesült Államok leghíresebb virológusa, az amerikaiak Müller Ceciliája, Anthony Fauci, az USA Allergia és Fertőző Betegségek Nemzeti Intézetének vezetője – aki gyakran magával Trump elnökkel is vitába bonyolódik - ezt nyilatkozta a Wall Street Journal-nak:

„Nem hiszem, hogy a jövőben egyáltalán kezet kéne fognunk egymással, hogy őszinte legyek.”

Pedig ez a szokás mindeddig az emberi civilizáció, a mindennapok egyik legelfogadottabb szokása volt. Az üdvözlés természetes, szinte ösztönös formája, amit gyakran önkéntelenül gyakoroltunk. Most, amikor hirtelen szinte tilos lett, még mindig gyakran rutinszerűen nyújtjuk a kezünket a másik ember felé. (Emlékeznek a videón Károly hercegre, aki próbálja megállni, de aztán mégis újra meg újra nyújtja a kezét? El is kapta a koronavírust...)

Biológiai fegyver?

Eddig kezet ráztunk, ha megismerkedtünk valakivel, kezet ráztunk, ha üdvözöltünk valakit és kezet adtunk rá, ha megegyeztünk valamiben. Most pedig egyszerre lemondunk egy ősi szokásról ami szinte ösztönös viselkedés volt hosszú évezredeken át?!

„Aki a kezét nyújtja a másik ember felé, egy kölcsönösen veszélyes biológiai fegyvert élesít be!” – mondta Gregory Poland az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb és leghíresebb orvosi kutatóintézete, a Mayo Clinic mikrobiológus szakértője. „Ez egy elavult szokás, amelynek már nincs helye egy olyan kultúrában, amelyik sokat tud a mikroorganizmusok létezéséről.„

De hogyan lehet szinte az egyik pillanatról a másikra megszabadulni egy évezredek óta belénk rögzült össztársadalmi szokástól? És ha sikerül lemondanunk róla, mi jön a helyére? Csak nem a könyökünket fogjuk eztán már mindig kissé mulatságos módon összeütögetni?

Sok ezer év óta fogunk kezet...

Az ókori Egyiptomtól Mezopotámiáig és a klasszikus Görögországig a művészetben és az irodalomban több ezer év óta jelen van a kézfogás. Mint köszöntés, mint üdvözlés, mint a bizalom jele. Viselkedéskutatók szerint a nyitott kezek összeérintése eredetileg azt jelképezte, hogy nincs fegyver nálunk, hogy bizalommal közelíthetünk a másik ember felé.

Babilóniai domborművek, görög szobrok ábrázolják, Homérosz művei írják le a kézfogást. Régen még a szerelmesek is kezet fogtak mielőtt megölelték egymást. A kézfogás évezredek óta a nyitott szív, a jó szándék, az egymáshoz való közeledés gesztusa.

”A kézfogás ma is a bizalom és az együttműködés szándékának a nyilvánvaló jele„ – mondja Juliana Schroeder, a kaliforniai Berkeley-i Egyetem professzora, a neves magatartás kutató.

Még a G20 csúcstalálkozóknak is ez a jelképe

A kézfogás a professzornő szerint mind a mai napig egy nagyon fontos jel az üzleti életben is, ahol az emberek gyakran találkoznak idegenekkel. Szociológiai kutatások bizonyítják, hogy az emberek jobban hajlandók együtt dolgozni azokkal, akikkel a tárgyalások kezdetén kezet fognak. Tudat alatt ez még mai is a bizalom, az együttműködés és a kiszámíthatóság üzenetét hordozza.

Jellemző a sorozatos kézfogás, még a világ legbefolyásosabb vezetőinek olyan globális csúcstalálkozóján is, mint a G20 konferencia.

A világ nagy országai közül egyedül Japánban nem tartozik a kézfogás a hagyományos üdvözlési formák közé, ott az egymás felé történő meghajlás volt szokás évezredeken keresztül. Csak az európaiak kedvéért hajlandók kezet rázni a japánok.

Velük ellentétben viszont a hollandok és a belgák háromszor is megcsókolják egymást, ha találkoznak, legalábbis eddig megcsókolták. Viselkedéskutatók szerint más országokban a nagy pestisjárványok szorították vissza egymás megcsókolását, ami legfeljebb családtagok, szoros barátok között maradt szokás. Na meg a kelet-európai kommunista politikusok között. Ki ne emlékezne Brezsnyev elvtárs ijesztő csókjára?

Nem lesz egyszerű a váltás

A főemlősök között, a tigrisektől a majmokig, egymás megérintése a kommunikáció, az egymás közötti kapcsolat alapvető formája. Összedugják az orrukat, egymáshoz érintik a végtagjaikat, megsimítják egymást. Minta azt mondanák: ”Meg akarom mutatni, hogy kapcsolatban állok veled.„ ”

Tiziana Casciaro, a torontói egyetem magatartás-kutató professzora szerint könnyű kimondani, hogy innen kezdve nem fogunk kezet, de „ez jó darabig lelki megrázkódtatást fog okozni és növeli az emberek közötti bizalmatlanságot„.

Ha valaki majd mégis megpróbálja megrázni valaki kezét, és a másik ember ellenáll, kényelmetlen helyzetek sora lesz belőle. Máris érezhető azonban a változás, sokakban bűntudat keletkezik, ha véletlenül mégis megérintik a másikat.

Mi jöhet helyette?

Az ember végül az alkalmazkodóképessége révén lett a teremtés ura. Villámgyorsan kialakult és elterjedt például a könyökök és az alsó kar összeérintése. Vagy amikor két ember a lábfejét ütögeti össze találkozáskor. De átvehetnénk például a japánoktól az egymás felé történő meghajlást is. Vagy a kölcsönös fejbiccentést. Ki tudja, hogy mit hoz még a jövő.