Őrület, kiderült a Habsburgok különös titka

Belterjesség okozta a Habsburgok jellegzetes előreálló alsó ajkait spanyol kutatók szerint, akik a család 15-17. században élt tagjait vizsgálták és eredményeikről az Annals of Human Biology című tudományos folyóiratban számoltak be.

A befolyásos uralkodócsalád képviselői körében különösen feltűnőek voltak az előreálló alsó ajkak és a kiálló alsó állkapocs. A felső állkapocs viszont általában különösen gyenge volt. Szintén kiemelkedő jellegzetesség volt a horgas, hegyes orr.

Azt korábban is feltételezték, hogy az ilyen jellegzetes arcdeformációk összefüggésben lehetnek a belterjességgel, eddig azonban hiányzott a tudományos bizonyíték – írták a Roman Vilas, a Santiago de Compostela-i Egyetem kutatója vezette szakemberek.

Az ilyen ismertetőjegyek öröklődése különböző formában valósulhat meg. Ha egy domináns gén felelős értük, akkor elegendő, ha az egyik szülőtől érkezik az ezért felelős DNS-rész. Ha recesszív öröklődésről van szó, akkor egy jellegzetesség csak akkor jelenik meg, ha mindkét szülő rendelkezik a génnel. Ha egy ilyen gén elterjedt egy családban és sok házasság történik a rokonok között, a belterjesség támogatja az ilyen jellegzetességek elterjedését.

A kutatók felkértek tíz arcplasztika-szakértőt, hogy becsüljék fel a Habsburg-család 15. és 17. század között élt 15 tagjának 66 kortárs portréján a jellegzetességek előfordulásának gyakoriságát. A festmények nagyrészt a madridi Prado és a bécsi Művészettörténeti Múzeum gyűjteményéből származnak és viszonylag autentikusnak tekinthetők.

A szakemberek szerint különösen erőteljesen jelent meg az előreugró áll a szakértők szerint Habsburg Margit savoyai hercegnénél (1584-1611), valamint IV. Fülöp spanyol király (1605-1665) és I. Miksa német-római császár (1459-1519) esetében. A felső állkapocscsont gyengesége leginkább IV. Fülöp spanyol királyt, V. Károly német-római császárt (1500-1558) és II. Károly spanyol királyt (1661-1700) jellemezte.

Ebből megállapították, milyen mértékű lehetett a belterjesség a 15 vizsgált Habsburg esetében egy olyan családfa alapján, amely több mint 20 generációt, 6000 Habsburg-családtagot foglalt magába.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a Habsburg-alsóajaknak vagy a Habsburg-állnak közös genetikai oka van. A belterjesség és az alsó állkapocs deformitásának mértéke között statisztikailag jelentős összefüggést állapítottak meg. A felső állkapocs gyengesége és a vérfertőzés mértéke között is erős volt a kapcsolat, de nem szignifikáns.

„Először mutatjuk ki az egyértelmű összefüggést a belterjesség és a Habsburg-ajak között” – mondta Vilas. Hozzátette: mivel a világ egyes részein vallási és etnikai csoportokban a mai napig viszonylag sok esetben fordul elő belterjesség, ezek a történelmi elemzések aktuális fontosságúak.