tóth gabi
Ki mondta, hogy csak vékony, izmos, kockahasú lányok rúdtáncolhatnak? A sport felébreszti a nõiességet, javítja az erõnlétet, és növeli az önbizalmat. Egy molett rúdtáncoktató pedig minden telt hölgyet arra biztat, hogy vágjon bele.
A 36 éves Ro’Yale akkor kezdett rúdtáncot tanulni, amikor válságba került a házassága, és férjével külön éltek egy rövid ideig. Úgy emlékszik vissza erre az időszakra, hogy nem tudta, ki is ő valójában, és ahogy kereste önmagát, olyan tevékenységre vágyott, amiben kiteljesedhet, jól érzi magát, és kifejezheti a nőiességét. Miután vett néhány órát, már tudta, hogy a rúdtánc nem csak egy hobbi lesz, hanem egy életen át tartó szenvedély.
Mielőtt belefogott, úgy gondolt a rúdtáncra, ahogy sokan mások: hogy könnyű, hiszen a felvételeken a táncosok könnyedén forognak a rúd körül, lazák a mozdulataik. Rögtön az első órán meg is tapasztalta, hogy ez nem így van: hihetetlen erőnlét és önfegyelem, valamint a test feletti tudatos kontroll szükséges hozzá.
És abban a tévhitben is osztozott a többséggel, hogy a rúdtánc a sztriptíz egy fajtája. Azonban már az első órákon rájött, hogy a táncosok, edzőtársai ugyanolyan hétköznapi nők, mint ő maga, akik civil foglalkozásokból élnek.
Az edzője szerint Ro’Yale az első órákon még nagyon visszahúzódó volt; egy virágra elékeztette őt, ami még nem nyílt ki. Hosszú felsőket húzott, hogy eltakarja a testét, lehúzogatta a szoknyát, rövidnadrágot, hogy minél kevesebbet mutasson meg magából. Õ pedig biztatta, hogy a tánc lényege pont az, hogy minél többet mutasson meg. Csodálatosnak írta, ahogy látták Ro’Yale-t átváltozni a rendszeres edzések alatt; hiszen kiderült, amit az első órákon csak sejteni lehetett: hogy a lányban olyan természetes nőiesség és szexuális kisugárzás van, amit nem lehet tanulni.
A stúdió, ahol táncolni tanult, úgy döntött, hogy kurzust indít kizárólag duci lányoknak – és amikor őt kérték fel tánctanárnak, valóságos sokkot kapott. „Nem hittem a szememnek: amikor megkaptam az e-mailt, amiben felajánlották az állást, felsikoltottam” – meséli.
Miután elvállalta az állást, tantervet dolgozott ki duci lányok számára. Ro’Yale edzőjét és a stúdió vezetőjét meglepte, milyen sokan érdeklődtek, miután meghirdették a kurzust; ami különösen amiatt lett nagyon népszerű, mert egy duci lány lett az oktató, akivel a tanulók tudnak azonosulni.
Férje, akivel újra együtt vannak, még nem fogadta el teljes mértékben a foglalkozását – de cserébe a tanítványai nagyon támogatók, és Ro’Yale nagyon boldog, hogy inspirációt ad nekik. Célja, hogy a profik között is egyre több duci rúdtáncos legyen, akik nevezhetnek versenyeken is.