„Túlsúlyos, anorexiás és bulémiás is voltam” - közel 30 kilót fogyott a fiatal anyuka, majdnem az életébe került

Tisztában van vele, hogy már sosem lesz tökéletes a teste, hisz vannak striái, lóg a bőre és itt, ott kitüremkedik a narancsbőr. Édesanyaként sikerült átértékelnie és elfogadnia a testét. Sőt, a sokáig tabuként kezelt régi problémáiról is örömmel mesél, hátha segít azoknak, akik hasonló cipőben járnak.

Egy nyár alatt 30 kilót adott le

Egy Baranya megyei kis faluban nőtt fel, ahol nem volt lehetősége sportolni.

– A falusi iskolában maximum sportkör volt, ahol labdajátékokat játszottunk – emlékszik vissza. – Jó volt, örültünk, mozogtunk, nyilván fejlődtünk is, de legfeljebb heti egyszer volt ilyen alkalom, ami igencsak kevés. Kiskamasz koromban már nagyon duci kislány voltam és ez egyre fokozódott. Gimnazistaként, serdülőkori pattanások miatt bőrgyógyászhoz mentem anyukámmal. A doktornő megvizsgálta a bőröm és észrevette a sajnos addigra már kialakult striákat a hasamon. Felhívta anyukám figyelmét, hogy menjünk el endokrinológushoz. Felkerestünk egy doktor urat, aki kerek perec közölte: ha nem fogyok le, cukorbeteg lehetek! A szüleim támogatásával, teljes életmódváltás következett. Az étrendem átalakult, sokat mozogtam, rengeteget bicikliztem. Aztán elkezdtek szó szerint olvadni rólam a kilók. Egy nyár alatt 30 kilótól sikerült megszabadulnom, később még 10 ment le. Hatalmas öröm volt számomra a sok dicséret, a tükörben a látvány, a mérlegen megjelenő számok a nagylányi, női hiúságomat igencsak növelték.

„Utáltam, amit a tükörben láttam”

A felnőttkor küszöbét már csont és bőr alkattal, 46 kilósan lépte át.

– Imádtam az anorexiás testem – árulja el. – Szerettem érezni, hogy bök a csípőcsontom, a combjaim nem érnek össze. Mégis utáltam, amit a tükörben és a mérlegen láttam. Nagyon egysíkúan és keveset ettem, az emésztésen teljesen lelassult. Legkésőbb délután fél négykor ettem, ha ez csúszott akár csak öt percet, borzasztó érzés volt. Ezután köszöntött be hozzám a sokáig kínzó mumus, a bulémia. Ez azt jelentette, hogy bármit és bármennyit is ettem, habzsoltam, utána meghánytattam magam, a vécében, fürdőben, szobában, bárhol, ahol nem látták. Visszagondolva, undorító, gusztustalan volt. Aki ezt nem éli át, nem tudja, hogy akkor az ember agya „kikapcsol” és csak azon jár, hogy megszabaduljon a gyomrában lévő tápláléktól. Addig ment ez így, míg a családom észre nem vette. Évekkel később, ismét bekopogott hozzám a mumus. Hosszú időbe telt, mire végérvényesen sikerült kigyógyulni ebből a komoly betegségből. 

„A terhességi kilók nehezebben mennek le”

Judit rájött, hogy a fogyókúrás módszerek, diéták, az egyoldalú táplálkozás nem működnek hosszútávon. 

– Csakis teljes életmódváltással lehet egészségesen élni, és mindez fejben dől el – mondja. – Sokat segített benne a férjem, akinek szintén élete fontos részét képezi a sport. A foci és a konditermi edzés a legkedveltebb mozgásformája. A kapcsolatunk kezdetekor együtt jártunk edzeni, ami nagyon motiváló volt. Azóta született három gyerekünk, 5, 3 évesek, a pici pedig 9 hónapos. Mindhárom gyermekemmel 78 kilósan mentem szülni. Sose volt olyan nehéz fogyni, mint ezek után. Az az utolsó néhány kiló nagyon nehezen ment le, és ugyanígy most is a kislányom születése óta még rajtam maradt egy kis plusz, amit szeretnék leadni. De nem fogyókúrázom, hanem folytatom az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozást, rendszeresen mozgok, ami idővel meghozza az eredményt. Nem stresszelek rajta és nem méregetem magam naponta. Végre sikerült elfogadnom önmagam, fejlődni viszont mindig van hova. De már tudom, hogy a legfontosabb az, hogy boldog, kiegyensúlyozott és egészséges családom legyen.

Szöveg: Szabó Csilla - Fanny magazin