kulcsár edina
A V4NA hírügynökség információi szerint az Európai Bizottság elsõ embere, Jean-Claude Juncker multinacionális nagyvállalatok adóoptimalizálásában és adóelkerülésében játszott szerepet. És még luxemburgi miniszterelnökként személyesen akadályozta az adóelkerülés elleni uniós szabályok megalkotását.
Az úgynevezett LuxLeaks-botrány nem sokkal Jean-Claude Juncker 2014. novemberi bizottsági elnöki hivatalba lépését követően robbant ki. Oknyomozó újságírók feltárták, hogy Juncker luxemburgi miniszterelnöksége alatt a nagyhercegség adóhivatala ipari léptékben tette lehetővé multinacionális vállalatok számára, hogy a máshol keletkezett bevételeik után, ténylegesen más országokban fizetendő adójuknak Luxemburgban csak a töredékét kelljen leróniuk.
A Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Szövetsége (ICIJ ) 28 ezer oldalnyi titkos dokumentumot dolgozott fel, és ezek szerint körülbelül 340 nemzetközi nagyvállalat eurómilliárdos adófizetést spórolt meg a Luxemburgi Nagyhercegség segítségével.
Kiderült, az ottani hatóságoknak köszönhetően ezek a kiválasztott cégek – köztük például a Pepsi, az IKEA, a Procter & Gamble, az E.ON, a FedEx vagy a Deutsche Bank – tíz százalék alá szorították le a nyereségarányos adózásukat.
De több cég adókulcsa már egy százalék alá csökkent.
Érdekes kérdés: hogyan maradhatott az Európai Bizottság elnöki posztján Juncker, amikor kiderült, hogy luxemburgi miniszterelnöksége idején az uniós polgároknak járó adóbevételek egy részét a multiknak segített átjátszani.
Hiszen az ICIJ által nyilvánosságra hozott dokumentumok nagy része a 2008 és 2010 közötti időszakból származik, amikor az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Jean-Claude Juncker volt a luxemburgi kormányfő.
Miniszterelnöksége idején (1995-2013) legalább 548 egyedi adómegállapodást kötöttek, amelyekben a luxemburgi hatóságok elismerték: támogatják az adóoptimalizáló terveket. Az ICIJ tényfeltárásából kiderült: az adómegállapodásokkal kihasználták a nemzetközi adójogi kiskapukat, hibrid kölcsönökkel pedig elkerülték az adófizetést.
Az üggyel kapcsolatban megszólalt a Juncker-éra idején a multinacionális konszernek és luxemburgi kormány közötti adóügyi megállapodások koordinációjáért felelős államigazgatási szerv egykori munkatársa, Christian Rollmann is.
Elmondta, hogy a konszerneket azzal az ajánlattal csábították Luxemburgba, hogy ha az Európai Unió más országaiban realizált nyereségüket a Nagyhercegségbe csatornázzák, akkor ezek az összegek – az adóalap megváltoztatásával – sokkal alacsonyabb adókulcs alá esnek.
A V4NA hírügynökség szerint pedig dokumentumok bizonyítják azt is, hogy Juncker még luxemburgi miniszterelnökként személyesen akadályozta az adóelkerülés elleni uniós szabályok megalkotását.
Juncker 18 évnyi kormányzás után 2013-ban azért mondott le, mert a luxemburgi parlament vizsgálóbizottsága szabálytalanságokat tárt fel az általa felügyelt titkosszolgálatnál. A szervezet vezetői illegális lehallgatásokat végeztek, és mintegy 13 ezer titkos fájlt tároltak szabálytalanul. Bár Juncker mindent tagadott, 2017-ben ismét felmerült a neve az ügy kapcsán, miután az akkortájt előkerült bizonyítékok arra utaltak, hogy stábjának egyes tagjai utólag manipulálhatták egy kulcsfontosságú telefonbeszélgetés leiratát.
A titokban felvett 2007-es beszélgetés során Juncker és a hírszerzés akkori főnöke, Marco Mille egy olyan személy lehallgatásáról értekezett, aki korábban azt állította, hogy a luxemburgi uralkodócsalád több terrortámadással is összefüggésbe hozható. Juncker tagadta, hogy ő valaha is jóváhagyott volna ilyesmit.
Mille és két további kollégájának ügyét 2017. november 21-én tárgyalta volna a luxemburgi bíróság, ahová Junckert tanúként idézték be. A Bizottság elnöke azonban jelezte, nem tud megjelenni a tárgyaláson, így azt elhalasztották.
A hatóságok ezt követően 2017. december 4-én újabb nyomozást rendeltek el annak érdekében, hogy kiderítsék, hogyan módosították a szóban forgó telefonbeszélgetés leiratát.
Az ügy még mindig folyamatban van.