LELKIZŐ

Meg­ren­dítő val­lo­mást tett Ca­ra­mel: ki­lá­tás­ta­lan­nak tűnt az élete

A ci­gány­sor­ról küz­dötte fel magát a nép­szerű dal­szerző-éne­kes, aki­ben egy­kor szinte senki sem hitt.
  • Szerző: Ripost

Molnár Ferenc Ca­ramel 37 évesen mindent el­ért, amit egy ze­nész elérhet. Az ország egyik legsikeresebb énekese, népszerű slágerek szerzője, előadója. Igazi őstehetség, aki da­laival rendre eltalálja a kö­zönség szívét, ahogy ezt leg­utóbb dalszerzőként is bizonyította. Pápai Jocinak írt műve ugyanis egyenesen az Eurovíziós Dalfesztiválig juttatta barátját.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

A siker ellenére azonban Caramel sosem felejti a gyökereit, és elismert, jól menő előadóként ma sem csinál titkot belőle, hogy igazi mélyszegénységben nőtt fel, és a gyerekkorát a törökszentmiklósi cigánysoron töltötte. Sokat mesélt már arról is, hogy a hús, mint olyan, luxuscikknek számított arrafelé, ahogy a mindennapi étel is az asztalon, és látott olyat , amikor valaki dögkútból „varázsolt” vacsorát a gyerekeinek. Arról viszont csak kevesen tudnak, hogy az a kis mezítlábas, szemétben turkálós, üzletelgetős gyerek valahogy mindig kilógott a sorból. A telepen, de még a családján belül is azt érezte, hogy nem passzol közéjük. Gondolatai, álmai és vágyai ugyanis nagyon nem egyeztek az ott élőkével, különbözősége miatt pedig nem értették, és nem is fogadták be őt. Egy idő után arra eszmélt, hogy a saját kis világában él, magának való lett. A környezete nem vette komolyan, és inkább rombolták, semmint építették az önbizalmát.

„Azt hallgattam gyerekkoromban, hogy „nem fogod vinni semmire”, „úgyis börtönbe fogsz kerülni!” – nyúlt vissza a Pátria rádióban beszélgetve korai emlékeihez az énekes, akire sokáig hatással volt a környezete. És bár elárulta, akkoriban semmifajta tiszteletet nem érzett az őt körülvevő felnőttek iránt, valahogy mégis elhitte nekik, hogy tényleg nem viszi sokra. Irodalomtanára volt az egyetlen, aki azontúl, hogy egyenrangúként kezelte, lehetőséget látott az egyébként rendkívül szépen szavaló fiúban, vers- és mesemondó versenyre küldte. Ám ez még nem volt elég a kitöréshez, és hogy a többi telepi sráchoz hasonlóan ne segédmunkásként kezdjen el dolgozni. Az a kis vidéki fafeldolgozó üzem azonban azóta sem látott olyan hangosan trillázó munkaerőt, mint amilyen Caramel volt.

„Végigénekeltem minden műszakot, és egy éjszaka a gépsor mellett, üvöltve énekelve döntöttem el, is­mertem fel, hogy ez tesz boldoggá. Nem azért, mert büdös volt a munka" – mondta a beszélgetés során.

És innentől mindenki számára ismert a történet, ugyanis a 2005-ös Megasztár és a Szállok a dallal című szerzeménye a legtöbbekben mély nyomot hagyott. Szereplése elhozta a megváltást Caramel számára, akit végre a mindig is vágyott megértés és szeretet fogadott. Akkor, ott, láncos bő nadrágban és mezben, egy szál mikrofonnal a kezében a sötétnek jósolt jövőképe örökre szertefoszlott, helyét átvette a siker.

„A múlttal már egyáltalán nem álmodom. Hála istennek a jelen sokkal szebb, még ha vannak is benne kisebb-nagyobb megpróbáltatások. Sőt, ha lehet így fogalmazni, álmodni inkább a jövővel szoktam. Így születnek a dalaim és az újabb tervek, feladatok" – mondta a Borsnak az énekes.

Eközben a címlapon