kulcsár edina
Az nemzetközi ûrhivatal néhány Marson készült fotója világosan bizonyítja, hogy tûlevelû fák is élnek a vörös bolygón. A tudósok magyarázkodnak, az földönkívüli életben fanatikusan hívõk pedig bizonygatják, hogy itt valami simli van, és igenis van élet a Marson...
Ufóvadászok állítják, hogy bizonyítékot találtak arra nézve, hogy ha értelmes élet nem is, de növényi vegetáció biztosan van a vörös bolygó egyes tájain. Ezt ráadásul a NASA fotói is alátámasztják. Legalábbis szerintük.
A NASA tudósai viszont évek óta kétségbeesetten próbálják cáfolni a dolgot. Szerintük ugyanis ez csak optikai csalódás. A furcsa sötét csíkokat a felolvadó szárazjég folyása okozza a hóval borított homokdűnék oldalán a marsi tavasz idején.
A képet a NASA műholdja, a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) készítette még 2010-ben. Az eredeti, nagyfelbontású képet itt tekintheted meg a NASA adatbázisában!
Az ufóvadászok szerint azonban nem túl meggyőző a magyarázkodás. Õk inkább hisznek a szemüknek. Ha folyások lennének, akkor nem kellene minden irányba folyniuk, amerre éppen utat találnak? Ezek a sötét sávok viszont nagyjából mind egy irányba tartanak, vagyis felfelé... A NASA mindenáron próbálja elpalástolni az igazságot. Igenis létezik élet a Marson, és ez bizonyíték a földönkívüli élet lehetőségére.
Scott C. Warning, az egyik legnépszerűbb ufóportál szerkesztője szerint:
"Ez egy olyan téma, amit sokáig figyelmen kívül hagytak. Sok kutató találkozott már a fotóval és a marsi fákkal 5-6 évvel ezelőtt... de a felfedezést a NASA a szőnyeg alá söpörte."
Szerinte a különös növényzet olyan lehet, mint a Földön a hatalmas kaktuszok. A táj pedig nagyon hasonló lehet a szibériai tundrához.
Mások viszont a középút mellett szavaznak, szerintük is fák láthatóak a képeken, de ezek már réges-régen megkövesedtek... valamikor a régmúltban valóban lehetett akár dús vegetáció is a vörös bolygón, de mára legfeljebb csak a nyomait fedezhetjük fel.
Talán majd az emberes Mars-expedíció pontot tesz a találgatások végére, de sajnos ahhoz még pár évet várnunk kell...