kulcsár edina
Pécs és környékének megismerése felejthetetlen kulturális barangolás lehet, de most ismét egy újabb oldalát fedeztük fel a vidéknek.
Amikor legutóbb Pécsett jártunk, a város a kulturális főváros készülődésének lázában égett. Itt az aktív kikapcsolódási lehetőségek kínálata legalább olyan gazdag, mint a kulturális emlékeké.
Utunk legelső állomása Orfűn a Mecsek háza, a barlangászok fellegvára volt. Innen indulhatnak a kalandra éhes turisták, hogy felfedezzék a Trió barlang kiépítetlen cseppkövekkel ékes világát. Senkit ne tévesszen meg, ez nem egy barlanglátogatás, a vízhatlan overallal, gumicsizmával, sisakkal felszerelt felfedezőknek kúszni-mászni is kell, néha a vízben tapicskolni a mintegy másfél órás, vadregényes barlangtúra alatt. (https://www.utisugo.hu/aktiv/szallas)
Utunk következő állomásához közeledve már messziről hallatszó dobszó jelezte a Pécsi-tó partján álló aktív vízi turisztikai központot. Éppen a most divatos sárkányhajósok szálltak vízre. Sajnos csapatunk létszáma ehhez nem volt elegendő, maradt a kajak és a kenu, de a kiépített futópályán körbekocoghatjuk a tavat, lehet horgászni, s éjszakára akár egy jurta sátorban hajthatjuk álomra a fejünket. Mi azonban tovább folytattuk utunkat, s mint megéhezett vándorok beértünk a kemencés udvarú Muskátli vendéglőbe. A különféle kemencéknek most csak a látványába gyönyörködhettünk, de nagyobb csoportoknak, előzetes rendelésre különféle kemencébe sült étkeket is kínálnak. Mi sem maradtunk éhesek, a környék jellegzetes medvehagymás ételeiből válogathattunk.
Kora délután értünk a Tekeresi Lovaspanzióba, ahol egy jellegzetes sváb falusi házba, hátsó falán műemlék istállókkal, ahova nyári táborokat szerveznek foglalkozásokkal, s nem utolsó sorban a falusi élet megismerésével. Ezért tartanak kecskéket, na és persze vannak lovak, amiket ki lehet próbálni.
Esteledett, mire Cserkútra értünk. A Jakab-hegy lábánál fekvő kis falút körbeölelik a hegyek, kristálytiszta a levegő és a takaros vendégházak egyikébe gondos háziasszonyunk Margit a fáról frissen szedett cseresznyét készített ki nekünk, s már indultunk is Biához, a fogalomként ismert Biobia portára a gazvacsorára. Családiasan körbeültük a konyhaasztalt, ahol a teríték különféle tányérokból, öblös csuprokból, poharakból állt. Már ez sem mindennapi, de a leves sem, ami egyszerű piros fazékban került az asztalra, benne csupa-csupa vegyszermentes zöldségféle a csalántól a gombán át az erdők-mezők ehető terméséig. A salátán színes ehető virágok díszelegtek, s a sült nyúl után kukoricakásából készült desszertet ehettünk, de nagy tálban csábosan mosolygott ránk a frissen szedett eper is. Reggel helyi kecskesajtos, medvehagymás, kakukkfüves, nyúlzsíros reggelivel erősítettünk az előttünk álló mecsextrémes túrára. Mecsextrém az, ahol órákat lehet eltölteni, de nekünk annyi időnk sajnos nem volt. Egy kis „kóstolóként” a fiúk az alpesi nagypályát, lányok a közepeset próbálták ki, majd mindannyian bobra szálltunk. Felfelé már motor húzott, elmerenghettünk az erdő és a természet szépségén.
Pécset (https://pecs.utisugo.hu/szallasok/hotel-makar****-sport-wellness-2365.html/akciok/akcios_udules/4=5_hurra_szunido__ajandek_ejszakaval/ ) azonban vétek lenne egy kis kultúra és borkóstoló nélkül elhagyni, így feltétlen látogassunk el a pezsgő Zsolnay negyedbe, ami kihagyhatatlan, ha valaki Pécsett jár. A felújított gyárnegyed, az egykori családi rezidencia, no és persze a Gyugyi-gyűjtemény lenyűgöző. A napot jól kihasználva, tiszta lelkiismerettel pihenhetünk meg egy hamisítatlan pécsi borozóban.