Igazi különlegességekkel is találkozhattak.
Szépkorú Ikarus buszok, Csepel teherautók és Pannonia motorkerékpárok adtak egymásnak randevút Valkón, ahol idén rendezték meg negyedszer a veteránjármű találkozót.
Volt itt retrófelvonulás, és természetesen utazni is lehetett a veteránok fedélzetén, amit a legjobban azok a fiatalok díjaztak, akiknek ez már valóban egy más világ, nem is születtek még meg akkor, amikorra ezeknek a legendás hazai márkáknak a csillaga már leáldozott.
A rendezvény leginkább várt fellépője alighanem Örsi Ferenc volt, aki az Ikarus vezető formatervezőjeként dolgozott akkor, amikor a világ egyik legnagyobb autóbuszgyárában még évi 13 ezer jármű gördült le a futószalagról, és a Föld minden szegletébe jutott belőlük.
Az általa megálmodott 300-as típuscsalád az 1985-ös frankfurti nemzetközi kiállításon debütált, ahol az Ikarus standját az összes nagy világcég vezetése felkereste, amire korábban nem volt példa. A busz sikerét jellemzi, hogy ez az egyetlen magyar jármű, amit még a Matchbox is megcsinált kicsiben, a csapat pedig formatervezői nívódíjat kapott érte.
Az Ikarus 300-asok mégsem lehettek túl hosszú életűek, mivel a rendszerváltás elsodorta a gyártó céget. Örsi Ferenc életében ez egy hatalmas törés volt, de túlélte, nem is akárhogy! Egyiptomba hívták a Scania ottani gyárába még az itthoninál is magasabb pozícióba, ahol a Nílus egyik szigetén az amerikai nagykövet rezidenciája mellett kapott lakást, így a Vörös-tenger is mindennapi közelségbe került.
Gyermekkori álmom vált valóra, a cég pedig mindent megadott, nyugati színvonalú top fizetést és évi négy repülőjegyet
- mesélte el a Ripostnak Örsi Ferenc, aki Egyiptomban vált a búvárkodás rabjává.
Cápák és ceruzák címmel most megjelent könyve is e kettős szerelemről szól: a formatervezésről és a víz alatti világról. Merthogy a buszok után a cápák lettek megszokott társai, egészen elképesztő kalandokat élt át merülések közben.
