
S**gfej vagy vezér? Szoboszlai újra feldühítette a Liverpool-szurkolók egy részét
Egyeseket megbékített, másoknál viszont olaj volt a tűzre a bocsánatkérése. Szoboszlai Dominik szavai nem mindenkinél érték el a kívánt hatást, sőt.
„Világossá szeretném tenni, ez egy félreértés volt köztem és a szurkolók között, nem a rossz szándék vezérelt. Tudom, mit jelentenek a szurkolók ennek a klubnak. Játékosként mindent megteszünk értük. Ha félreértés történt, akkor bocsánatot kérek” – mondta Szoboszlai Dominik a Liverpool-PSG Bajnokok Ligája-negyeddöntő visszavágóját (kedd, 21.00) felvezető sajtótájékoztatón a Manchester City ellen 4-0-ra elveszített FA Kupa-meccs lefújása utáni mozdulatairól. A nagy vihart kavart gesztikulálás magyarázata nem sikerült a legjobban, legalábbis a – tegyük hozzá: átlagban jellemzően mindig negatív – hozzászólások alapján sokaknál inkább olajat öntött a tűzre.

Fotó: AFP
Emlékezetes: a manchesteri lebőgés után Szoboszlai látványos mimikával és karmozdulatokkal kérte számon a még jelenlévő Liverpool-hívek kritikáját (pedig maximum éppen azoknak szólhatott volna a szemrehányás, akik rég ott sem voltak: a mintegy 8000 fős vendégtábor nagy része már az 57. perc után, négygólos hátránynál kivonult a szektorból). Erre föl kapott hideget-meleget a kommentmezőkben, sőt egy molinó is készült ellene, mert a többség úgy érezte, az egész szezonban botladozó csapat legjobbjaként sem engedhet meg magának ilyen viselkedést.
Őszinte volt vagy PR-szöveget tolt Szoboszlai Dominik?
Most úgy kért tessék-lássék bocsánatot, hogy a szavaiból többeknek úgy tűnt: nem feltétlenül érzi át, mi rosszat tett. A hozzászólók egy jelentős része úgy érzi: a félreértés emlegetése, a feltételes mód használata nem a legőszintébb módja annak, ha valaki megbánással kér bocsánatot egy hibájáért.
„Nem vagy valami jó bocsánatkérésben”;
„Az a lefújás utáni indulat beszédesebb volt, mint ez a PR-szöveg”;
„Ez nem bocsánatkérés. Nem hadonászol olyan szurkolók felé, akik elutaznak Manchesterbe, hogy lássák a 4-0-s égést. Őrület mostanában a srác egója, azt hiszi, nagyobb a klubnál. Hasonlítsuk ezt a hozzáállást Gerrardhoz vagy Hendersonhoz”;
„Valójában semmit sem magyarázott meg, csak annyit mondott, hogy félreértés volt. Akkor mit is akart ezzel mondani? Még mindig egy s**gfej, és ezt még rosszabbá teszi, hogy az év legjobbja”;
„De még mindig nem mondta el, hogy miért gesztikulált…” – sorjáznak az ilyen és ezekhez hasonló negatív véleménynyilvánítások, míg mások elfogadják bocsánatkérésként Szoboszlai szavait:
„Így beszél a jövőbeli kapitányunk, tisztelet!”;
„Nem igazán tudok haragudni, te legalább megmutattad, hogy érdekeltek a történtek, ellentétben a társaiddal”;
„Elegáns válasz. Magabiztos, tiszta vizet önt a pohárba és megmutatja a rajongók iránti tiszteletet. Ilyen egy vezér”;
„Rendben, Dom, elfogadom a bocsánatkérést. Lépjünk túl ezen, lőj gólt mielőbb és megérzed az Anfield erejét, a PSG pedig összeomlik, mint már annyi csapat korábban”;
„Továbbra is 100%-ban szeretjük Szobót. Ezért értékeljük őt: mert érti a klubot. Elfogadjuk a bocsánatkérést, tesó”.
Korábban még többen és még keményebb szavakkal illették: elmondták mindennek, csak a saját imázsával törődő önző nárcisztikusnak, luxusautókban parádézó Calvin Klein-modellnek, önkritika nélküli, tiszteletlen gazembernek. Pedig ugyanaz, akit korábban – a szezonbeli teljesítménye alapján joggal – ajnároztak, istenítettek, a mennyekbe emeltek. Most sem azért fordultak ellene, mert nem ment a játék neki vagy a csapatnak, hanem azért, mert a meccsen, majd a tábor előtti viselkedésében is az alázatot hiányolták.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, valahol mindkét oldalnak igaza van, és a kölcsönös megértés lenne az egyetlen megoldás. A céljaikért hónapok óta egyre kilátástalanabbul küzdő, mind frusztráltabb játékosoknak már csak az hiányzik, hogy a saját szurkolóik is a türelmüket vesztik és kihátrálnak mögülük. Ugyanakkor a futballistáknak, így Szoboszlainak is fel kell fognia: nem csak ők adtak fel mindent gyerekkoruktól a karrierjükért, de az őket mindenhová elkísérő drukkerek is folyamatosan óriási áldozatokat hoznak. És utóbbiak nem trófeákat, hírnevet, körülrajongást vagy éppen fejedelmi fizetést és luxus életmódot kapnak cserébe az erőfeszítéseikért: beérik a csapatuk sikereivel, sőt még kudarcok esetén is legalább a megfelelő hozzáállással. Ez utóbbit hiányolták az Etihad-stadion gyepén feléjük mutatott szerencsétlen mozdulatokban.
Szoboszlai Dominik kedden (21.00), a pályán kap újabb esélyt, hogy a címvédő Paris Saint-Germain elleni BL-rangadón (a párizsi 2-0-s vereség után) a teljesítményével békítse meg azokat, akiknél másfél hete kihúzta a gyufát.









