Német offenzíva: hosszú kések éjszakája az MLSZ-székházban

Elég kemény szócsaták és bírálatok repkednek a közösségi oldalak üzenőfalain. Mára a média minden formája azzal foglalkozik, hogy vajon milyen esélyeink vannak a pótselejtezőn, miután 30 éve nem voltunk ilyen közel nagy tornához, hogy hány milliárdot kapnak ezek a bumburnyákok, akik ebből a hulla fos csoportból nem tudtak egyenes ágon kijutni a „120 főre” duzzasztott Eb-re?

A dolog ott kezdett érdekessé válni, amikor több vezető médium főoldalon lehozta a „prémiumokat”, és attól sem ódzkodott, hogy forrásként bulvárportált jelöljenek meg. Ez nálam a klasszikus „no comment” kategória.

Polgárpukkasztás

Amit a bulvárnak simán elnéz az ember – megjegyzem, annak nagyon jó és alapos, figyelemfelkeltőnek kell lenni –, azzal komoly orgánumok és magukat szakmainak tituláló sajtótermékek igen rossz színben tüntetik fel magukat. Szerintem nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel: lényegesen többet várnék annál, hogy komoly hírportálok mindenféle háttérmunka nélkül átvegyenek, és szinte módosítás nélkül leközöljenek bulvárcikkeket, egyszerű forrásmegjelöléssel.

Persze, az átlagember most köpött egy nagyot. Valljuk be, igen polgárpukkasztó szembesülni azzal a ténnyel, hogy aranylábú ifjaink fejenként 36 millát kaszálhatnak, miközben az ő nyugdíja évente nincs 1 millió. Bravó, magyar média! Latinláver, há baszógép! Köszi, sokat segítettél.

Ennyi erővel azt is kiszámolhatnánk, hogy az x milliárdos kulturális támogatásból, amit a kormány a zenére fordít, mennyi juthat Curtisnek, vagy éppen Hajós Andrásnak…

Ez csak olaj volt a tűzre, ami meg attól lobbant be, hogy Storck mester bekattant, és három héttel a pótselejtezők előtt kirugdosott mindenkit. Amolyan „hosszú kések éjszakája” módjára, mindenkit eltávolítottak, aki a Dárdai-éra hozománya. Sőt! A „kések” oly hosszúra nyúltak, hogy még a válogatott sajtósát, Sztancsik Tamást is elérték, aki aztán már Egervárival is „nyócegyezett” Amszterdamban.

Az előző írásomban kifejtettem a véleményemet a pótselejtezőről és a kialakult hangulatról, éppen ezért most megkértem a TrollFoci szerkesztőségének tagjait, hogy tegyék meg ugyanezt.

G. admin:

Végigizgultuk a selejtezősorozatot, egy ukrán-spanyol meccset, egy lett-kazah és török-izlandi párharcot. Végigizgultuk, de az eredmény ugyanaz, mint mindig: nem sikerült. Optimistábban: majdnem sikerült. Még optimistábban: még mindig sikerülhet. Csak a válogatott teljesítményén múlik minden további.

Teljesen mindegy, hogy ki az ellenfél, amennyire izgultam eddig, pont annyira szartam telibe a sorsolást. Egy biztos: most nem kapunk 12 gólt a két meccsen, mint a legutóbbi pótselejtezőnkön. Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. Hajrá, Magyarország!

H. admin:

Szerintem képesek vagyunk 2 meccsen megverni a norvégokat, és kijutni az Eb-re. Kurva nehéz lesz... De Döntetlenke néni összehoz egy tuti taktikát. Idegenben 0-0, végig védekezve, itthon 1-0, a 89. percben érkező drámával.

S. admin:

Hát… Jobb, mintha a női kéziseiket kaptuk volna… Na igen, megkaptuk Norvégiát. Nem a szlovének, bár ki tudja, velük jól jártunk volna-e… Az utóbbi keserves 30 évünk keserűségét nem utolsósorban a norvégoknak köszönhetjük, hiszen jó párszor vertek minket ez idő alatt.

Viszont, ellenük hangzott el az emlékezetes mondat is: „IMREEE! HÁ MÉ NEM VÁLTOTOK, BAZMEG?!” - itt van hát az ideje, hogy mi is váltsunk: hatékonyabb támadásra, de főleg tökösebb védekezésre!

És meg is érkeztünk oda, amiben viszont ők bízhatnak, hogy ha mégse megy az a golyónövesztés a hátsó alakzatban, és olyan védekezést mutatunk be, mint a görögök ellen, akkor nemhogy Norvégia, de még a Taktaharkány női csapata is kitömhet minket…

K. admin:

Megérdemeljük az EB-t? Ha a játékot nézzük minden bizonnyal nem. Könnyen lehet, hogy pont nélkül esnénk ki a csoportból... De a magyar szurkolói társadalom megérdemelné? Egyértelműen! Több ezer társammal együtt, mióta az eszünket tudjuk, arra pillanatra várunk, hogy elkísérjük a csapatunkat egy világversenyre, és együtt képviseljük hazánkat.

Pénz, szabadság, munka, család nem számít. Ha kell, gyalog indulunk el, sokan, nagyon sokan, rengetegen!

Így kurvára nem érdekel, hogy, de húzzuk be a pótselejtezőt! Vegyük meg a norvégokat, esküdjünk össze az illuminatival, vagy adjuk el a lelkünket a gyíkembereknek, CSAK LEGYÜNK MÁR OTT! Ez minden futballszerető magyar embernek jár, sőt azoknak is, akik csak legyinteni tudnak minden kudarcnál, hogy „mit vártok a magyar focistáktól?”

Én azt várom, hogy Norvégiát oda-vissza, hogy haljatok meg a pályán értünk, hogy döntsétek el a meccset már az elején, és ne kelljen lerágnunk a fél kezünket a meccs lefújásáig az idegtől. Ezt várom tőletek, és bízom bennetek!

L. admin:

Körülbelül annyian tapadtak a képernyőre a sorsoláskor, mint ahányan végigizgulták a török, illetve a lett meccseket. Mindent elmond a sorsról, hogy most is kajak utoljára hagytak minket... Jelenleg ennyit ér a magyar foci nemzetközi szinten, hogy még a véletlen is baszakodik velünk.

Az esélyekről? Teljesen mindegy, hogy kit kaptunk volna, sajnos már csak azon izgulok, hogy miként tudok bevinni a reptéri ellenőrzésen egy üveg házi pálinkát, mert a norvégoknál baszott drága minden. Továbbra is szurkolok a válogatottnak, ez nem kétséges, de tartom a véleményem, hogy a magyar nemzeti tizenegyet követni mindig jó buli, csak azok a kurva meccsek ne lennének!

Az utóbbi 30 év feljogosít minket arra, hogy beletörődjünk a dolgokba, vagy, hogy éppen végtelenül reménykedjünk továbbra is. A pótselejtezős ellenfelünkről csupán csak egy dolog jut eszembe, ami most mindennél fontosabb: Oslóban még nem rúgtam be, de most be fogok...

Adrián /tiszteletbeli admin/:

Amióta megtudtam, hogy kit kapunk, van egy furcsa, zsibbadó érzés a jobb kis lábujjamban. Ez pedig csak egyet jelenthet: idegenben 1-0-ás vereség, itthon pedig egy utolsó perces góllal nyerünk 2-0-ra (Böde). Aztán mehetünk a franciákhoz, franciáztatni fél Európát.

Németh András:

Norvégia jutott nekünk végül. Vélemény? Bárkit kaptunk volna, masszív kis ellenféllel találjuk magunkat szemben. DE! Egyik csapat sincs a pályája csúcsán, így elkaphatjuk őket! Miért mondom ezt? Azért, mert magyar vagyok, azért, mert imádom a futballt, és azért, mert szurkoló vagyok... Az nem lehet, hogy ne álljunk a srácok mellé minden esetben! Egy jó eredmény kint, itthon meg kistorckingoljuk a továbbjutást! HAJRÁ, MAGYAROK!!!