Éld túl az orosz rulettet, némítsd el a károgókat!

Most kijussanak, vagy ne jussanak? Ha kijutnak, akkor mindenki kipicsáz majd bennünket? Megérdemlik?

Ezek a kérdések foglalkoztatják ma a futballszerető emberek többségét. Írtam már itt a blogomon arról, hogy mi elég negatívan fogunk fel mindent, és ez alól az sem kivétel, hogyan bánunk a sikereinkkel. A nagy többség azt képzeli a focistákról, hogy dúsgazdag kis köcsögök, és sokkal jobban élnek, mint azt a sikereik és az eredményeik indokolnák.

Természetesen ez egy elég durva és közhelyes általánosítás, de azt hiszem, a lényeget mindenki érti. Azért merem ezt leírni, mert sokáig én is ezt gondoltam, mígnem elég érett lettem ahhoz, hogy egy kicsit a dolgok mögé lássak. Ez egy hétköznapi társadalmi igazságtalanság. Miért van luxusórája, és Ferrari a segge alatt, mikor ’86 óta még csak világversenyen sem voltak?

Jogos a felvetés, de ez egyszerű közgazdaság. Õk arról nem tehetnek, hogy sokat keresnek, hisz minden annyit ér, amennyit fizetnek érte. Ezt a folyamatot szimplán a kereslet-kínálat aránya határozza meg, mint ahogy azt is, mennyi pénz mozog a sportágban. Teljesen más számokról beszélnek, mint az átlagemberek. (A művészvilágról is hasonlót hisznek, ennek ellenére egy 9 éves „egyhatos” Corollával járok, de ez most nem tartozik ide…)

Ha a jégkorong lenne ilyen globális méretű sport, akkor valószínűleg Nagy Gergő is Lamborghini-vel járna Fehérvárra edzésre. Van egy emberi oldala is, ami minden profi sportolóra igaz, miszerint az életre szóló egzisztenciájukat az aktív éveik alatt kell megteremteniük.

És itt jön az orosz rulett, mert kinek garantálnak egy sérülés és „zavarmentes” 20 éves, sikeres sportpályafutást? Senkinek! Most azt látjuk, hogy a huszonéves zselézett kisköcsög begurul a stadion elé az A8-assal, kiszáll belőle egy sportoló küllemet és jellemet alig mutató véglény (elnézést, és tisztelet a kivételnek, általánosítok, megsértek és a többi, tudom…), átöltözik, baszik két gólt, majd lerészegedik utána valamelyik szórakozóhelyen.

Persze, hogy polgárpukkasztó, és irigy leszek, dögöljön meg, de lehet, hogy két év múlva beleszáll a lábába egy délszláv favágó, és lefőtt a kávé, vége foci, nincs több puni. Ott „áll” két-három műtéttel a lábában 24-25 évesen, iskola, végzettség, és bármiféle kompetencia nélkül, amivel a focipályán kívül boldogulni tudna.

Akkor rájön, máshogy kellett volna csinálni, de azért meg nem tudom elítélni, mert fiatalon pazarló volt és hülye, mert mindannyian azok voltunk. Csak nekünk nem volt pénzünk, amit elszórhattunk volna.    

Egy sportolót általában az eredményei minősítik. A megítélése viszont függ attól is, hogy milyen életet él/élt a pályán kívül. Itt vannak problémák, kár volna tagadni, csak sajnos ez kihatással van az egész sportág megítélésére, amihez szép számmal hozzátartoznak azok a játékosok is, akik példaértékű sportemberek, és nem szolgálnak rá a rágalmakra.

Ez a torzulás a szurkolók többségéből ambivalens érzelmeket váltott ki a válogatottal, illetve a magyar labdarúgás jövőjével kapcsolatban. Mi meg már eleve negatívak vagyunk, ezért nem tudjuk sikerként megélni azt, hogy pótselejtezhetünk. „Így nem lehet kijutni, ez így csicskaság” - ezt most sokat hallom. Én személy szerint örültem volna, ha összejön a kedd este, mert így, vagy úgy, de történelmi pillanat lett volna, amire 30 éve várunk.

Azt meg ne feledjük, hogy az is a válogatott által a pályán elért eredmény lett volna. Ennek ellenére sokan vannak, akik ezt a fajta kijutást nem tudják sikerként elkönyvelni, és ennek az oka igen egyszerű. Mindenkitől nap mint nap megkövetelik, hogy 100 százalékosan odategye magát! Ha nem dolgozol, éhen halsz, és jön a helyedre más.

Ezek az emberek, akik mindennap az életben maradásért küzdenek, azért járnak meccsre, vagy azért figyelik a TV-ben, mert azt akarják nézni, ahogy mások küzdenek.

Kenyeret és cirkuszt… A minimális elvárás feléjük az, hogy megszakadjanak, harcoljanak a pályán, sokszor viszont azt látják, hogy kikapnak, x-elnek, még csak meg sem izzadnak, és ugyanúgy A8-assal mennek haza. Ezt nehéz feldolgoznia annak az embernek, akit ha hibázik a munkájában, kirúgnak.

Persze büntetik őket, meg fizetéselvonás, satöbbi, de ezt már az emberek nem látják, meg őszintén senkit sem érdekel. Így érthető, hogy sokan azt akarják, bizonyítsanak!!! Erre jobb alkalmat egy pótselejtező nem is nyújthatna.

Bizonyítsatok azoknak, akik hisznek bennetek, és azoknak, akik már eltemettek titeket! Bizonyítsatok a szurkolóknak, akik időt és pénzt nem sajnálva követnek titeket! Bizonyítsátok be magatoknak, hogy félreismernek benneteket, és rosszul ítélkeznek feletettek!

Nincs több mellébeszélés, ha megnyeritek az utolsó párharcot, minden károgót és fikázót egycsapásra elcsendesítetek, és bebizonyítjátok nekünk, nekik, magatoknak, hogy ott a helyetek az Eb-n. Ennyi…