Egy gonosz megjegyzés miatt kezdett el diétázni Zsófi - ma már a bókok gyűlnek

Rengeteg fiatal kerül abba a helyzetbe, hogy amikor befejezik a versenysportot, vagy elkerülnek egyetemre, ahol szabadabb, bulizós időszakot élhetnek meg, plusz kilókat szednek fel. Zsófia esetében ez a kettő egyszerre történt, aminek 35 kilós túlsúly lett az eredménye - írja a Fanny magazin.

„Észrevétlenül szaladt fel 15 kiló”

Zsófi sokáig vékony alkatú lány volt, a versenyszerű kosárlabdázásnak köszönhetően.

– Mindig nagyon figyeltem arra, hogy hány kiló vagyok, és hogyan nézek ki – mondja. – Egy kicsit otthonról hoztam ezt a mintát, mert anyukám – sok nőhöz hasonlóan – soha nem fogadta el, hogy meghízott, amikor terhes volt velem. Tudat alatt belém ivódott, hogy vékonynak kell lenni. Amíg sportoltam, addig tartottam is ezt az elképzelést. Az egyetemi évek alatt lettem túlsúlyos: húszéves koromban abbahagytam a kosarazást és elmentem egyetemre. Elköltöztem otthonról, így egyfajta szabadságot éltem meg, új szokásokat vettem fel, sokat buliztam. Észrevétlenül felszaladt rám 15 kiló. Mire észbe kaptam, addigra már közel 90 kiló voltam, holott világéletemben maximum 65 kilót nyomtam korábban. Azt éreztem, hogy nincs meg az eszköztáram ahhoz, hogy le tudjam adni, és egyre lejjebb és lejjebb csúsztam ezen a spirálon. Hét éven keresztül voltam duci. Nagyon mérges vagyok magamra, mert úgy érzem, hogy elrontottam a legszebb éveimet. 

„Azt mondta: nem tud nőként tekinteni rám”

Zsófi két éve kezdett életmódváltásba, amit egy csalódás idézett elő. 

– Egészségügyi problémák is jelentkeztek abban az időszakban – meséli. – Alig volt energiám, 13 órákat aludtam. Kiderült, hogy pajzsmirigy alulműködésem van. Ez olyan, mint a tyúk meg a tojás, nem lehet tudni, hogy melyik volt előbb, a túlsúly vagy a betegség. A cukorszintemmel is gondok voltak, de még ezek sem adtak elég okot arra, hogy változtassak. Valamiért nem voltam kész arra, hogy rájöjjek, ez nem mehet így tovább. Pedig soha nem tudtam elfogadni magam. Pontosan tudtam, hogy duci vagyok. Éreztem, hogy ez így nincs rendben, hogy 46-os, 48-as ruhákat hordtam, hogy elfáradok a lépcsőzéstől, hogy állandóan migrénes fejfájásaim vannak. Mégsem fogtam fel teljesen addig, amíg nem volt egy negatív tapasztalatom egy fiúval. Elkezdtem randizni egy sráccal, úgy éreztem, hogy elfogad olyannak, amilyen vagyok. De körülbelül két hónap után azt mondta, hogy nem tud nőként nézni rám, mert neki már túlságosan telt az alkatom. Rettentően rosszul esett és megfogadtam, hogy ezt soha többé nem szeretném átélni. 

Magának állította össze az új szabályokat

Apró lépéseket, szabályokat vezetett be magának kezdésként. Heti háromszor eljárt konditerembe, és figyelt a bevett szénhidrát-mennyiségre, hogy ne legyen több, mint napi 200 gramm. 

– Korábban gyakori volt, hogy túlettem magam, akkor is ettem, amikor nem esett jól – meséli. – Sokszor, ha unatkoztam, vagy rossz kedvem volt, akkor ettem és ettem. Ráadásul egészségtelen dolgokat. Amikor belekezdtem az életmódváltásba, valahogy éreztem, hogy mi működik, mivel tudok fogyni, mivel tudom tartani a súlyomat. Hallgattam a testemre, amikor már nem esett jól, akkor befejeztem az étkezést, ami persze az elején iszonyú nehéz volt, hiszen éhes voltam, mert nagyobb mennyiséghez voltam hozzászokva. Később már a szénhidrát mennyiséget sem számoltam, inkább azt néztem, hogy egészségesen étkezzek. Mellette elliptikus gépen edzettem. Futni a nagy túlsúly és a korábbi térdműtéteim miatt akkor még nem mertem. Az elejétől kezdve nagyon fontosnak tartottam, hogy olyan diétát állítsak össze, amit életem végéig tudok tartani.

„Minden fejben dől el”

Zsófi szerint hiába kezdünk el addig fogyókúrázni, amíg fejben nem tesszük magunkat helyre.

– A diéta előtt egy évig pszichológushoz jártam – vallja be. – Eredetileg azért mentem hozzá, mert az akkori párkapcsolatomban problémáim voltak amiatt, hogy nem tudtam elfogadni magamat. Én azt gondolom, hogy minden változás először belül történik. Hiába megy az ember dietetikushoz vagy személyi edzőhöz, ha fejben nem rakja össze, hogy miért eszi magát túl, akkor az csak egy ideig fog segíteni. Szintén sokat segített Lukács Liza – Az éhes lélek gyógyítása című könyve. Bemutatja az érzelmi evés hátterét. Hétféle éhség típust sorol fel az író, például ilyen az ingeréhség tipikus esete, amikor a kismamák otthon vannak a babával, és azért esznek, mert újdonságot szeretnének az életükbe, számukra az evés íz-élmény. Nálam az egyik ilyen probléma az volt, hogy nehezen viselem az egyedüllétet, ilyenkor mindig éhesebbnek érzem magam. 

Újra beleszeretett a sportok világába

Bő fél éve tartja a súlyát, és teljesen elégedett a külsejével. Nagyon hálás, amiért végigment a fogyás folyamatán, mert közben mentálisan és emberileg is sokat fejlődött. 

– Rengeteget sportolok, ezért folyamatosan alakul át a testem, úgy is, hogy a súlyom már nem változik. A nadrágjaim is máshogy állnak, mint néhány hónapja, mert izmosodott a lábam, derékból meg fogytam. Lehet valaki 60 kilósan is löttyedt, és 75 kilósan meg izmos, szerintem nem a súly számít. Nagyon megszerettem a futást, már az októberi maratonra edzek. Újra nagyon fontos része lett a sport az életemnek, akár csak tiniként volt. Nem is tudom, hogy tudtam hét évig úgy élni, hogy nem volt benne. Ennyi mozgás mellett pedig nem kell szigorú diétákat követnem. Kerülöm a gyors és cukros ételeket, teljeskiőrlésű tésztákat, kenyereket veszek, édességben pedig a paleót választom. De például időnként belefér, hogy alkoholt fogyasszak, vagy, hogy nyaraláskor megegyek egy süteményt. Attól sem pánikolok, ha feljön 1-2 kiló, mert már tudom, hogy hogyan kell leadni.