Megrázó vallomás: betegsége megváltoztatta Forgács Gábor hangját

Forgács Gábor évente járt szűrésekre, ezért is érhette sokként tavaly tavasszal az orvosa diagnózisa: súlyos beteg. A színész – bár ritkán szólal meg – őszintén beszél a betegségéről, az érzéseiről, és, hogy lelkileg mennyire megviselte az elmúlt időszak. Kemoterápiát kapott, és négy műtéten esett át, volt, hogy napokon át élet-halál között lebegett. Ma már az otthonában lábadozik, hétfőn reggel onnan adott interjút a Life TV-nek.

– Azt, hogy milyen az egészségi állapotom, csak az orvosaim tudják. Én egyet tudok csak, hogy jól érzem magam. (...) Bevallom őszintén, fogalmam sincs, hogyan lettem beteg. Rendszeresen jártam szűrésre félévente, évente. Ennek ellenére így alakult a dolog – mesélt a prosztatarákja kialakulásáról a színész. – Nem vették észre, és mire észrevették, addigra már csúnya dolog volt.

Forgács Gáboron a videóinterjú során érezni, hogy gyengébb, mint régen, és feltűnő, hogy a művész többet beszél a múltról, mint a terveiről.

– Mostanában abból indulok ki, hogy volt 72 csodálatos évem. Ez a 73. egy kicsit rosszul alakult, és most beleléptem a 74.-be, amikor azt szeretném, hogy valahogy kiguruljak ebből a helyzetből. Ami sajnos lehetetlen, mert olyan maradandó dolgok vannak bennem és velem, melyek mindig emlékeztetni fognak arra, hogy már nem a régi életemet élem. Biztos észrevettétek, a hangom sem tökéletes, most itthonról dolgozgatok, és már csak idős bácsikat szinkronizálok. Korábban még belefért a negyvenes, őszülő halántékú amorózó is.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig feldobott vagyok és jókedvű, ez sajnos már a múlté, de már győztes vagyok, mert még élek.

Forgács Gábor lapunknak részletesebben is beszélt arról, hogyan változott meg a hangja.

– Reményeim szerint nem visszafordíthatatlan változásról van szó – kezdi a karakteres hangú művész, majd azonnal meg is mutatja, hogy még ebben az állapotban is mire képes a hangszálaival: megszólal a nagy nevettető, Kibédi Ervin, Alfonzó hangján és a Madagaszkár című nagy sikerű animációs film egyik karakterét is megidézi. – Megy ez még! – mondja, bár újra gyengébb a hangom. – Ez mostanában sokszor változik – teszi hozzá. – Furcsa dolog ez, hiszen még 72 évesen is rendszeresen szinkronizáltam negyvenes, ötvenes férfiakat, sokszor hallottam a rendezőmtől azt, hogy egy kicsit öregíteni kell a hangomat egy-egy karakternél. Most az a helyzet, hogy idős bácsiknak kölcsönzöm a hangom, ami természetesen ugyanolyan kiváló munka, mint az összes többi, de nem túl lelkesítő, hogy már nem tudom hasznát venni a sok évtizedes tapasztalatomnak.