
Gyászol a zenei világ: Szörnyű betegség vitte el a Rádió 1 műsorvezetőjét
Gyászol a zenevilág: 66 éves korában, súlyos betegség után elhunyt Andy Kershaw, a brit rádiózás egyik legmeghatározóabb alakja. A Live Aid egykori házigazdája január óta vívta reménytelen harcát a kórral, amely végül legyőzte a mindig szókimondó sztárt.
Sokkoló hír rázta meg csütörtökön a brit médiát: elhunyt a Radio 1 és a Live Aid egykori ikonja, Andy Kershaw. A család megerősítette, hogy a 66 éves televíziós április 16-án, hosszú egészségügyi küzdelem után távozott az élők sorából. Kershaw idén januárban állt a nyilvánosság elé a fájdalmas diagnózissal: rákot találtak nála. A betegség olyan agresszív volt, hogy az utolsó hónapjaiban a legenda már járni sem tudott.

Andy Kershaw rakodómunkásként kezdte
Kershaw karrierje nem mindennapi módon indult. Mielőtt a BBC arca lett volna, Billy Bragg zenész sofőrjeként és rakodómunkásaként dolgozott. Tehetségére és páratlan zenei ízlésére azonban hamar felfigyeltek, és 1984-ben már az ikonikus The Old Grey Whistle Test műsorvezetője volt.
Egy évvel később már az egész világ őt figyelte, hiszen ő volt a Bob Geldof-féle Live Aid egyik házigazdája. 15 éven át uralta a Radio 1 hullámhosszait, ahol nem a toplistás slágereket, hanem a világ minden tájáról összeválogatott, különleges zenéket népszerűsítette.
Folytattam a kategóriák figyelmen kívül hagyását, és mindent összekevertem
– mondta később a munkamódszeréről, amivel egy egész generáció zenei ízlését formálta át.
Börtön és botrányok kísérték
Andy élete nem csak a csillogásról szólt. A 2000-es években karrierje váratlanul kisiklott magánéleti válságai miatt. 2008-ban három hónapra börtönbe is került, miután megszegte a távoltartási végzést gyermekeinek anyjával szemben.
Bár a botrányok miatt évekre eltűnt a képernyőről, 2011-ben visszatért, és megírta őszinte önéletrajzát is No Off Switch (Nincs kikapcsológomb) címmel. Ebben kendőzetlen őszinteséggel vallott sikereiről és bukásairól egyaránt.
A frontvonalból is tudósított
Kershaw nem elégedett meg a kényelmes stúdiószékkel. Haditudósítóként is kipróbálta magát: ott volt az 1994-es ruandai népirtásnál, és bejárta Irakot, Iránt, sőt Észak-Koreát is. Kollégái szerint ő volt a brit rádiózás egyik „félelmet nem ismerő és legkiszámíthatatlanabb” hangja, akit semmi nem tudott megállítani – egészen a mostani, tragikus betegségig – írja a Daily Star.







