SZTÁRDZSÚSZ
A Kossuth-díjas énekesnő felfedte a fátylat legnagyobb szenvedélyéről. Kovács Kati csillogó szemekkel mesélt a számára legkedvesebb időtöltéséről, valamint arról, hogyan került annak közelébe.
Kovács Kati legnagyobb szenvedélyéről vallott – természetesen ez minden bizonnyal az éneklés után értendő. A hazai könnyűzene egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású énekesnője ugyanis imád teniszezni, ezúttal pedig azt is elárulta, miként került a teniszpályák közelébe. Kovács Katiról kevesen tudják, de felmenői osztrákok, erről is mesélt az énekesnő.
Kovács Kati gyerekként szeretett bele a teniszbe
A vonzódásom a teniszhez gyerekkoromból ered. Ugye Eger pici város és mindig valahogy ott kötöttünk ki a népkertben, ahol a teniszpálya volt. Emlékszem, hogy pár éves lehettem és már akkor odaálltam a kerítéshez, néztem a teniszezőket. A helyi orvosok, a főorvos úr is, mindenki, aki nagyon komoly ember volt játszottak ott. Egy idő múlva azt mondták, hogy „nem akarsz itt labdát szedni” – hú hát akkor kicsit közelebb kerülhettem
– kezdte Kovács Kati, majd elárulta, hogy ő bizony soha nem tanult teniszezni, csupán tetszett neki a szabadban való játék.
„Csak szórakozásképp teniszeztem. Nem volt fontos, hogy nyerjek, inkább az szórakoztatott, hogy futkározhatunk, emberek vannak, süt a nap. Egyszer Temesvári Andrea állt a túloldalon és azt mondtam neki, hogy Andrea, legalább azt mondd el nekem, hogy merre felé fog elmenni a labda, hogy legalább utána nézzek. Nem volt az olyan könnyű, mindannyian tudjuk, hogy a tenisz egy nehéz sport. Ennél nehezebb már csak a foci” – mondta a Kossuth-díjas énekesnő. Kovács Kati sportok különböző ágaiban is kiváló volt, iskolája minden versenyre benevezte.
Osztrák felmenőiről mesélt az énekesnő
Amikor először ütőt fogtam a kezembe, akkor – igazság szerint – ketten voltunk a klubban. Nem volt gyerek, aki teniszezni szeretett volna. A későbbiek során – azt hiszem én egy sportos alkat vagyok – játszottam az iskola kézilabdacsapatában, akkor tornász voltam. Az egri Líceumban nem voltak ennyire kiképzett gödrök, hogy nagyokat ugorhattunk volna, egy heveder volt a derekamon és úgy szaltóztam. Szóval mindenhova, ahol sport volt, az iskola benevezett
– mesélte büszkén a Liszt Ferenc-díjas előadóművész, majd elárulta, hogy felmenői osztrákok. Kovács Kati nagypapája például nem is tudott magyarul.
„Verpeléten születtem, de nagyon rövid ideig éltünk ott. Én egy háborús gyerek voltam, ott véletlenül születtem meg. Mindenki egri, illetve osztrák a családomban, mert édesanyámat úgy hívják, hogy Baumgartner. Nagyapám, Henri Baumgartner nem is beszélt magyarul. Sajnos én már nem ismertem, a bátyám még ismerte. Ugyanakkor kicsit beszéltek csak németül” – mesélte az énekesnő a Húrokon írt történelem című műsorban.
Ripost hírek
